Mickey webnaplója

Hetvenhét éves leszek, ha Isten is úgy akarja. Merő véletlen, hogy az egykor nyugalmas időket megérő Távlatok 77. száma akadt a kezembe. Nekem nagyon tetszik az egykori lap és többféle szempontból. A 2007-ben 3.-ként megjelent számban mindjárt megakadt a szemem Nemeshegyi Péter cikkcímén: Pártus herceg volt-e Jézus Krisztus? Emlékszem rá, hogy a kéziratot olvasva csóváltam a fejemet. A szerző 13 és fél oldalon keresztül foglalkozik a kérdéssel. Azon nevettem magamban, hogy igazából egy szóban össze lehetett volna foglalni a cikkcímre adható válasz lényegét: NEM.
Tetszik a Ki nekem Jézus? cikkre adott több mint húsz egyetemista részletező vallomása. Vajon a maiak hogy viszonyulnának a kérdéshez?
De mind között legjobban B. Petőfi Ági cikke tetszett: [Az IGEN (is) oké]. A cím egyedisége, hogy hivatkozik a kapcsolattípusok négy lehetséges formájára.
Én is, te is okék vagyunk.
Én oké vagyok, te nem.
Te oké vagy, én nem.
Te se, és én se vagyok oké.
Oda lyukad ki, hogy a szerző és az Igen c. katolikus lap is oké.
És mi lett?
Megszűnt az Igen, megszűnt a Távlatok is, amelyben ez a cikk szerepel.
Szellemes összefoglalót vetít az olvasó elé az egykori publicista: A lap megélt 18 évet.
Alapító főszerkesztője: Czakó Gábor, őt követi Huszthy Ádám, majd rövid időre Szőnyi Szilárd. Az ezredfordulót követő hét évre átveszi B. Petőfi Ágnes, aki szociális munkássá lesz – felismerve annak fontosabb mivoltát. Krómer István rövid próbálkozását Réti Lászlóé követi, aki elektronikára teszi a lapot, s rövid időn belül semmivé lesz a periodika.
A lap anyagi „gazdagságára” utal, hogy először a szerkesztőség nagyjából a Forrai család konyhaasztala volt. Utána a KDNP székház hatodik emeletén működött (én is ide jártam Cz. G.  stúdiójába tanulni.) Később Huszthyék nappalija, még később a Zászlónk szerk. előszobája, hogy végül a Szent István T. feletti helyiségben fejezze be létét.
B. Petőfi Ági fontos dologra hívja fel az újságírók figyelmét publicista-társát idézve:
„A sikernek való kiszolgáltatottság fullasztó légkörében az igazságra szomjas ember alig tehet mást, mint hogy kudarcra ítéli magát, mert ha nem így cselekszik, akkor miközben folyton előrejut, meghal az unalomtól és az értelmetlenségtől.”    
Még egyszer: Az igazságra szomjas ember kudarcra ítéli magát.
Mennyire hajaz ez az én elbocsátó szép üzenetemben megfogalmazottakra (a piarista osztályfőnökünk maximája): „Akkor marad kellemes élmény a házibuli, ha angolosan távozunk, még amikor topon van a muri”. Így tett a Távlatok is, amely csakúgy, mint az IGEN, tizennyolc évet ért meg.
Hát nekünk sem maradt időnk az unalomtól való fulladozásra.   
***
Van ennél is érdekesebb megállapítás. A Vasért egyik vezetője emlegette mosolyogva mielőtt távozott: Öt év alatt elsütötted már valamennyi viccedet. Mire vársz még? Nem kéne tovább menni?
Korábban meg kitüntették a törzsgárdatagokat bronz-, ezüst- és aranyfokozattal.
Ki tud itt okos lenni?