Mickey webnaplója

Tőlünk a Batthyány térig hét HÉV-megálló az út, a Szépvölgyi útig öt. Igazából az öt határozta meg másfél évtizeden keresztül hétköznapjaimat (munkába menet-jövet).  
Korábban viszont végig utaztam. Honnan is induljak?
Talán az Aquincumi megállóból.
Azért onnan, mert onnan gyalogoltunk haza és hazulról abba a megállóba 1989-től kezdve, amikor is Óbudára költöztünk.
Mivel a lakótelepen egyenes út csak kevés van, mindenkinek megvan a HÉV-hez vezető kitaposott ösvénye. Mi azon az úton közlekedtünk, amely Éva lányunk szerint a legpraktikusabb ki a Szentendrei útig. Abban az időben zebra még nem könnyítette meg az áthaladást a HÉV-megállóhoz.
Egy bekövetkezett haláleset kényszerítette ki a változást. Utóbb kapott közlekedési lámpát is a megálló.
Az ottani felüljáróról néztem és láttam egy nagy meteor „gurulását” az augusztusi égbolton.
A peronon az egy időben munkába indulók egy részével társalogtunk, másokkal legfeljebb köszönőviszonyba kerültünk. Kezdetben a megállóban kis trafik működhetet, esetleg újságáruda. Később Kínai szatócsüzlet lett, meg Tonna Donna falatozója, de megszűnt a HÉV-megálló amfiteátrum elé való áthelyezésével, amikor az esztergomi vasútvonalat korszerűsítették, és egy 4,5 milliárd forintba kerülő új vasútállomást hoztak létre a régi szegényes helyett. A megállónál máig egy bozótos-fás rész helyezkedik el. Nemritkán hajléktalanok tanyáznak benne.
Az aquincumi megállóban két balesetet fotóztam le az idők során. Az egyik képen a csillaghegyi megállónál a síneken volt látható egy személygépkocsi. Másodszor éppen a megállóban tartózkodtam, amikor egy SAAB személyautó nagy sebességgel akart kis ívben kikanyarodni a lakótelep irányából a Szentendrei útra, és fejtetőre állva landolt a sávelválasztó kerítésnél.    
A megálló a Római téri üzletsor tövében áll. A helyi ABC a magánosítás után Meinl, SMATCH, boltként, s talán más néven is üzemelt. Most a BCA Príma boltja. A helyi újságáruda megszűnt időközben. Viszont kedvelt lelőhelyem nyílt meg vagy tíz éve, a könyvmegálló. Számos kötetet vittem oda és hoztam el onnan. Jobb, mint egy antikvárium sok-sok meglepetést okozva az olvasni szeretőknek.
A köszörűs elhunyt, üzlete bezárt, az órásműhely szintén, az il forno megél, szemben vele a Lipóti pékség is, és egy sarokkal odább az ünnepnapon is nyitva tartó albán pékség.  Van a téren még patika. Megnyitott, majd bezárt egy posta. A két faloda viszont működik. M. mesélte, hogy a kínai kajoldás – az eset idején férfi – azt kérdezte tőle a csomagolás szempontja miatt: „Elvisz? Ide megesz?”
A Római térhez vezető út kövezett lett. Télen takarítják a hótól, nyáron párakapu próbálja felüdíteni a   
lankadt arra járókat. Egy sétaút is épült térkövezve a réten át, amely immár Mickiewicz névre hallgat.
Lehetne még folytatni a beszámolót, de legyen elég itt ennyi.