Mickey webnaplója

Szeretek a szavakkal játszani.
P.csabára utazva beleütközünk Solymár település nevébe. Hiába tudom, hogy solymászok éltek egykor ott. Én mást találtam ki erre a névre. Amikor egy híres ember barátjával arra sétált, megunva annak fecsegését, ráordított, és azt kiáltotta: Kussolj már! Ebből rövidült Solymárrá a név.
Egyszer meg mind a hét HÉV-megálló nevét intarziába foglaltam. Némelyikkel nem volt könnyű dolgom. Most mégse ezzel akarok előrukkolni, hanem a Tímár utca elnevezésével. Egy párbeszéd elkapott mondatát idézem: „Mi már a Tímár utcánál vagyunk”. Kicsit sántít a ritmusa, de hát semmi se tökéletes.
Közöm.
A Tímár utcai rendőrségre kísértük el egykor legkisebbik gyermekünket, hogy személyi igazolványt készítsenek neki. Sokkal több konkrétumot nehéz írnom, mert többnyire átutazó voltam a megállónál.
A Tímár utcánál vált át a Duna oldalára a kerékpár út. A megálló felett beton felüljáró húzódik, és jaj, annak a kerékpárosnak, aki nem száll le a nyeregből.  Nem keveset közülük megbírságoltak emiatt.
A Tímár utcai megállóban hatalmas falragaszok hirdetnek jó és kevésbé jó dolgokat. Jó volt olvasni, hogy az MDF (hol van már?) javaslatára eltörölték az örökösödési adót. 
Fura volt szembesülni ezzel a szöveggel: „MOST (2008)!!! CREPTO eü. papír – 4 tekercs, CSAK 149 Ft!”
Egy lehetséges folytatás szerint:
– Na és, le van sz.-va!
– De nem! Teljesen új!
A megállóval szemközti lakótelep tízemeletes házait renoválták, szigetelték, és a házfalakra több emeletes méretű sportoló figurákat sikerítettek. Láttam már szebbet, bár kétségtelenül megbontja az unalmasan nagy falsíkot.
Elég veszélyes megközelíteni a megállót a nagyforgalmú úttesten keresztül.
A felüljárót nem szívesen használják az emberek.
Az úttest és a megálló közötti kerítést rendre megbontják, akik a lakótelepről közelítik meg a helyet.
Vállalják a veszélyt.