Mickey webnaplója

A reggeli kötelezők után nekiláttam a nyögvenyelős kézirat korrektúrázásának.
Nem lesz egyszerű.
Előbb végigmegyek a szövegtesten, aztán a tördelésen, majd a lábjegyzetek következnek.
Magyarról magyarra kell átírnom a szöveget. Mire ő el-készül, én ki-.
Már megfogalmazódott bennem, hogy sokba fog kerülni a megrendelőnek, mert egyre másra iszom az Unicumot, hogy bírjam a székhezkötöttséget és a szövegre koncentrálást.
Ismerősöm említette (építész technikus), hogy a kőművesmunkát csak adagolt pálinka mellett lehet huzamos ideig folytatni.
Kezdem megérteni.
A monotónia untat. A hibák, a mocsok, visszataszít. Valamivel ellensúlyozni kell.
A korrektúrázás is lövés s sötétbe. Ízlések és kifejezési formák feszülnek egymásra.
Ami nekem tetszik, meglehet, hogy a szent szerzőnek ellenszenves (és fordítva).
Mindenesetre a mű kiadása után kezd tündökölni, és a korrektor visszavedlik szürke magányába.
Az építő Toi-Toit használ, a tulaj fényes toilette-et.
A csempét levakaró burkoló fuldoklik a szilikózisgyanús ájerben, a megrendelő élvezi az új csempét.
A karosszérialakatos nyakig koszos, az autótulajdonos a kész kocsi luxusát élvezi.
Így élünk háttéremberek.
Távol esik tőlünk a csillogás, a hírnév.
De talán jobb is.
A legjobb névtelennek maradni, semminek látszani - hallom barátom érvelését.
Nem szédít meg a nagyravágyás, a gőg, a felfuvalkodottság, a térfogatnövelőtől felfújt ego.
***
Vonzódom a minimalista fotózáshoz, de taszít is. Minek a semmit vagy az alig valamit fotózni? Ugyanakkor védelmem is az övé, a balladai homály misztikus, ennélfogva a fantáziát aktivizáló valami.
Ugyanígy vagyok a trükkös képekkel. Jó egy darabig látni, hogy a pisai Ferde tornyot Gipsz Jakab támasztja meg, hogy a tömegre ne essen, és az is érdekes, amikor a kutya bekapja a teleholdat. De meg lehet unni a mindenáron való jópofizást.
Megboldogult Péter bácsi, a jóságos földrajz tanárom kifakadása merül fel bennem, mert hasonló érzés lökte ki belőle a mondatot. Fiúk – mondotta mérgesen –, én megértem, hogy el kell dobni azt az almacsutkát…
DE NE EGÉSZ ÓRÁÁÁN!!!