Mickey webnaplója

Reggel szokásunk ellenére egy órával korábban indultunk a temetőbe, hogy kikerüljük a nagy forgalmat.
Alighanem mások is így gondolkodtak, és már jókor reggel kimentek a temetőbe, hogy elkerüljék a nagy forgalmat. Így aztán elég nagy volt a tumultus.
Szerte szép virágokat árultak szép pénzért.
Én szokás szerint csak pénzzel járultam a kertészkedés költségeihez.
Megrakodva kerestük fel az elhunyt rokonokat, a szokott sírokat.
Míg mások hajladoztak, hogy az avartól megszabadítsák a sírokat, én csak a mécsesekkel foglalkoztam, meg a gyufával.
Meg is jegyeztem: Hogy lehet az, Á., hogy te söpörgetsz, és nekem fáj a derekam?
Nem válaszolt, vagy csak nem hallottam.
Lehet, hogy az ő dereka is fájt?
Azt hittem, hogy cudar idő társul temetőlátogatásunkhoz, de nem így lett. Se jégeső, se szélvihar. Utóbbi korábban lehetett, erre utalt néhány combvastagságú letört ág.
A temető erdőjellegű. Szélviharban kifejezetten életveszélyes lehet, a sírok közötti bolyongás.
A temető lepusztult jellegű is. A látogatók mind megpróbálják karban tartani a sírokat, de kevés a szemétlerakóhely, és burjánzik mindenféle gaz, no meg a faállomány is gazdátlannak tűnik.
Mintha csökkenne a halottak iránti tisztelet. Persze ez egy látogatáson aligha lemérhető, inkább csak sejtés.
***
Váltsunk témát.  
Nem ma találtam ki őket, de most jutottak eszembe.
jobb lesz neked puli kint. Jó?
Kicsi ez a kulipintyó.
Továbbá:
Kedvencem a trappistasajt,
mert engem a drapp szín taszajt.