Mickey webnaplója

Marco Rossi, a magyar futball-válogatott kapitánya talán egyszer megírja, hogy miért váltott hazát.
Érdekelne, hiszen Olaszország olyan szépséges tájakkal teli.
Gazdag a képzőművészetekben is. Tengerei vannak, és még sorolhatnám, hogy miért olyan megnyerő ország.
Nem mintha a miénk nem volna szép. Tájai nyugodtabbak, viszont időjárása nem.
Mindenesetre Rossinak olyannyira megtetszett országunk, hogy felvette a magyar állampolgárságot.
Sőt!
Magyarságát hangsúlyozza, pl. amikor így nyilatkozik:
Mi magyarok nem tudunk elérni sikert szenvedés nélkül.    
Sajnos, alighanem igaza van.
Kicsit hasonló cipőben jár a vietnami operaénekes, aki teljes átéléssel énekelte Erkel operájának áriáját: Hazám, hazám, te mindenem…
Sőt Kacsóh darabjából is énekelt: Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam…
Magyarabb magyarok, mint a magyarok.
Nagyon jó, hogy így van, mert arról szól, hogy mások értékelik ezt a földet, ezt a társadalmat, és jól érzik itt magukat.
A hagyományos európai értékeket jelenítjük meg.
Ezért vásárolnak telket, házat németek, franciák, hollandok és mások is.
Meg ne változzon ez a gyakorlat.
Hiszen már Szent István óta befogadó országként viselkedtünk.
Mi voltunk az a nép, amely hasonít, de nem hasonul.
A töröknek százötven év se volt elég hozzá, hogy áttérítse a magyar lakosságot a muzulmánok hitére.
Ők hasonultak hozzánk, már akik letelepedtek nálunk.