A 20. sz.-i magyar elbeszélők kötete olvasását folytatom. Dióhéjban reflektálok íróink témaválasztására egy-egy mondatban rögzítve, miről is szólnak az elolvasott novellák.
Kolozsvári Grandpierre Emil: Győzelem és kudarc. A jogászprofesszor megszívatja a „fontos ember” fiát, és szinte rosszul lesz, amikor rájön melléfogására.
Ugyanő: Éjjeli beszélgetés. Az elvált nő beszélgetésre hívja exét, majd lerészegedik. Muszáj ideírni a novella utolsó mondatát: „Rút állati igyekvéssel, patkány szaladt a csatorna felé.”
Palotai Erzsi: „Érzelmes utazás” Buli. István és Tibor másképpen szeretik Ildikót, akivel éreztetik, hogy zsidó.
Szentkuthy Miklós: Gigi megdicsőülése. Sándor festőnek az agresszív Gigi évek óta szeretője, a nő a gyűlölködésig féltékeny Bébire, Sándor feleségére.
Sellyei József: Jegenyesor a határon. Rudko „botolni” megy társaival, s a legmagasabb jegenyét veszi célba, ahonnan leesik halálra zúzva magát.
Radnóti Miklós: Ikrek hava. Álom és valóság naplószerű feldolgozásban.
Asztalos István. A tejesember. A mélyszegénységben élő családot a csángó tejes szállította tej tartja életben; fizetni nem tudnak: a csángó mégis segíti sorstársait.
Herceg Ferenc: Némajáték. Valahol Erdélyben a vonatról egy szimpatikus fiatalembert (lengyel menekült zsidó) leszállít a csendőr, mert nincs igazolványa.
Tatay Sándor: Ház a sziklák alatt. (Láttam már tévéjátékot róla) A púpos lány, a háborúból megtért és egy új feleség szerelmi háromszöge oda tendál, hogy a púpost megölik, a veteránt letartóztatják, az új feleség összeszűri a levet az erdőőrrel.
Kovács György: Záporeső. Valahol Erdélyben a csöves férfi és egykori menyasszonya az eső elől fedél alá menekülve szóba elegyedik egymással, melynek során a jól férjhez menő menyecske letolja volt szertőjét, amiért az olyan nyomorúságosan néz ki.
Darvas József. Gyermekéveimből. A szerző gyermekkori élményeiből szemezgetve többek között elmondja, hogy béresnek szerződött bátyát a gazda egy ügyetlenség miatt ostorral veri, aki aztán otthagyja a gazdát megfenyegetve tettéért.
(NB. Darvas nem ismeri a keresztény vallást. Az írja: nagypénteken látogatja meg bátyját a fiú, majd egy másik mondatban: „A falu felől templomi harangok zúgása jött utánam. ” Biztos hogy nem. A harangok nagycsütörtök este Romába mennek, és nagyszombat estig vissza se jönnek.)
Mindent összevéve: A tétel igaznak bizonyul: A magyar novellisták témái csaknem mind kizárólag hervasztók, önmarcangolók, pesszimisták.
2023.12.01. 12:44 emmausz
20. sz.-i magyar elbeszélők
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5818271541
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek