Mickey webnaplója

A jóságos Beton püspök atya kötetkéjét (A legszebb kor) olvasom. Két idézetét emelem ki, noha egyiptomi beszámolója is magával ragadó, és a többi elmélkedése is.
Az első szemelvény tükröt tart elénk.
„Ó, ha csak arra kellene igent mondani, hogy Istenben három személy van, és hogy Krisztusban két természet egy személyben egyesül, igazán nem rendülne meg bele egész emberi valónk. De hitünknek az is a tárgya, hogy nem szabad egyszerre két úrnak szolgálni, mi pedig egynek sem akarunk. Az is a tárgya, hogy ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Attól féljetek, aki a testet is és a lelket is a pokolra taszíthatja. Mi pedig ettől is, attól is félünk. Az is a hit tárgya, hogy aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét mindennap. Mi pedig azért akarunk utána menni, hogy vegye le keresztjeinket mindennap. Az is a hit tárgya, hogy aki nem mond le mindenről, nem lehet az én tanítványom. Mi pedig a tanítványai is szeretnénk lenni, de semmiről sem mondunk le…
Hinni, milyen más ez, mint „jó fiúnak” lenni. Azt csináltuk a hitből, amit az angyalokból: puttókat, szöszi fürtökkel, aranyos szárnyakkal. Pedig a hit olyan, mint Jákob angyala: sokáig kell vele birkózni, amíg megáldja életünket.
…és a másik:
„A levert magyar forradalom után történt. A balassagyarmati plébánián este véget ért a jegyesoktatás. A fiatal pár lent a ház előtt a fák árnyékában még beszélgetett, amikor fegyveresek érkeztek.
Csengettek.
Az egyik emeleti ablakból kinézett az atya.
- Kit keresnek? – kérdezte.
- Thiry Istvánt* (1933-2000).
- Mindjárt megnézem.
Azzal átment a saját szobájába, és máris visszatért a nyitott ablakhoz.
- Nincs a szobájában! Mit mondjak, ki keresi?
A válasz elmaradt, a hívatlan vendégek továbbálltak.
*Thiry István a Regnum Marianum papja volt, őt is börtönre ítélték koncepciós perben.