Mickey webnaplója

Az év legrövidebb nappala. Emlékezem apám temetésére: éppen 63 éve volt ezen a napon. Abban az időben még lovaskocsi vitte a koporsót. Előtte a gyásznép, előttük a ministránsok, előttük a pap. Ha nem látom fotón, eszembe nem jut, hogy az egyik ministráns én valék egykoron. A pap pedig Hagemann Frigyes, aki abban az időben s Bosnyák téren szolgált káplánként.
Régen volt.
***
Paradoxon.
Annak a születésére várunk, aki kétezer éve megszületett.
Hogy megszületett, az történelmi tény.
Hogy Isten fia volt, azt hisszük, miként a keresztfa tövében megdöbbenve állapította meg a római százados is. (Vere Filius Dei erat iste.)
Hogy fogantatása a Szentlélek közreműködésével történt, arról Lukács evangelista számol be. „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával…. Istennél semmi sem lehetetlen”.
Hisszük.
Az akkor történtek analógiája naponta megtörténik a misében. A pap kéri Istent, hogy árassza a kenyérre a Szentlelket, hogy Jézus Krisztus Teste legyen.
A pap kezébe veszi a kovásztalan kenyeret (ostya), felemeli, és közben megismétli Krisztus szavait: Hoc est enim corpus meum, quod pro vobis tradetur, azaz ez az én testem, amely értetek adatik.
Mire a felemelt kenyeret visszateszi a paténára, már nem kenyér a kenyér, hanem a kenyér színe alatt az élő Ige teste van valóságosan jelen.
Hisszük.
De nem így vagyunk-e az egész teremtéssel?
Annak dimenzióit, változatosságát mérhetetlen gazdagságát látva felrémlik, hogy nem lehet mindez spontán.
Hisszük, hogy teremtetett.
***
Hogy az év folyamán mikor született Jézus, nem tudjuk. De hogy a világosság növekedésével, a nappalok hosszabbodása idején ünnepeljük születését, hogy akkor jön el a világ világossága, az jól ki van találva.
Úgy bizony.