Mickey webnaplója

Iam proximus ardet Ucalegon – Már ég a szomszédos Ucalegon háza is –, szól a szállóigévé vált mondat (Vergilius Aeneis).
Ezt ismételgetem magamban a friss hírek a hallatán.
- A prágai Károly-egyetem tetejéről egy diák gépfegyverrel lövöldözve 14 ember halálát okozta (a magáét is). Vagy 30 ember pedig különféle sérüléseket szenvedett. Már ég a szomszédos Ucalegon háza. Iam proximus…
- Ki tudja, meddig tart még a szomszédban kipattant orosz-ukrán csetepaté. Iam proximus…
- Tegnap megírtam, hogy a helyi orvos szerint a házunkban mindenki covidos. Iam proximus…
- Reggeli szalaghír, hogy hazánkban tombol a járvány. Iam proximus…
Nekem mondják? Gyorsan lerobbantam kb. dec. 6-án, és elég lassan lábadozok.
- Nap mint nap ontja a tv a déli határ mentén történő nemtelen támadásokat a határőrizet ellen. Iam proximus… (Meglehet, hogy ez már több is, mint a szomszéd házának égése. Ez leginkább a szodomai jelenetre emlékeztet, amikor a perverzek megtámadták Lót házát, mert nem hagyta vendégeit megbecsteleníteni.)
- Tegnap Éva lányunk küldött egy közös fotót egy francia pappal, aki együtt dolgozott a közelmúltban a bátyámmal. Mondhatom-e erre is, hogy proximus, azaz szomszéd?
Ha azt nem is, azért arra rácsodálkozhatok, hogy milyen aprócska sárgolyó a Földünk.
Innen több mint ezer km-re találkozik egy magyar egy franciával, és bizonyíthatóan közös ismerősük van (Éva, ill. nagybátyja és egy francia pap).
Mekkora a valós esélye egy ilyen találkozásnak?
Csaknem semmi.
Ez éppoly gondviselésszerű, mint az autóvásárlásom.
Korábban megírtam: sógorom vett egy használt Daevoo-t, én meg egy Chevrolet-t.
Nem részletezem itt újra, mekkora a valószínűsége annak, hogy mindketten használt koreai autót vásároljunk  és csaknem egy időben.
Nincsenek hát véletlenek, csak véletlennek látszó dolgok vannak.