Mickey webnaplója

A korrekt eljárás és a hangulati elemek és az esetlegesség közti különbségről már Jókai is írt. Egyik novellája azt domborítja ki, hogy az angolok és a törökök hogyan készülnek a csatára. Az angolok precízen mértéket vesznek a katonajelöltjeikről, jó minőségű posztót próbálnak beszerezni, mindent pontosan elterveznek, de közben telik-múlik az idő. A törökök pedig hangulatos verbunkkal élnek, s pillanatok alatt összeáll a csapatuk. Mire az angolok felébrednek, a törökök már meg is nyerték a csatát.
Ez is arra utal, hogy a népek-nemzetek vérmérséklete, tudományos igényessége eltérő.
Maklári Lajos tanította a kémiát a gimiben. Jól emlékezetünkbe véste, hogy a kémiában nem késhegynyi sóval, kiskanál paprikával operálunk, hanem molnyi mennyiségekkel. 
Hozzám a legközelebb egy szegedkörnyéki elbeszélés áll. Móra vagy talán Tömörkény… Mégis inkább mintha Móra írta volna. A novella két szereplője egy tanyasi asszony és egy angol utazó.
Az asszony háziszappant főz.  Az angol szeretné megtudakolni, hogy miből mennyi kell ahhoz, hogy jó szappant kapjon.
A nő elmondja, hogy a főzéshez víz kell, bőséges mennyiségben. De hogy hány liter, azt nem tudja meg az angol, merthogy a menyecske csak annyit mond, hogy a többi összetevővel arányos mennyiség kell hozzá, de nem ez a lényeg. Kell hozzá hamuzsír is. Hogy mennyi kell hozzá, megérdeklődné az angol kezében a jegyzettömbbel, ceruzával. A menyecske felvilágosítja: Az „adja magát”, de nem az a lényeg. Az a lényeg, hogy kellő mennyiségű zsiradék álljon rendelkezésre. Inkább zsír, mint olaj, de az utóbbi is jó. Mennyi zsír? – szeretné tudni az angol.
Mire a menyecske: Az ember látja, hogy mikor elég a zsiradékból, hogy jó állagú szappan keletkezzék. És így tovább, és így tovább. A lényeg, hogy az angol papírja üres marad, mert sem az „adja magát”, sem a „gondolomformán”, se a „megmutatja a készülő szappan”, hogy mennyi zsír kell bele, nem elégíti ki tudományos érdeklődését.
Persze a novella szép kerek történet, amelynek a visszaadására nem vállalkozhatok. Sokáig kerestem az eredetit, de nem találtam rá egyik író terjedelmes életművében sem. Ha valaki tudja, a szerzőjét és az írás címét, megoszthatja velem.
Szívesen közzétenném a jóízű írást.
Hiszen azt terveztem, de hosszas keresgélésre sem bukkantam az eredetire.