Mickey webnaplója

Megint eszembe jutott, hogy kb. hogyan replikázott Popperrel Pilinszky: Azért haragszom rátok, mert azt hiszitek, hogy az embereknek problémáik vannak, amelyeket meg kell oldani. Ez nem igaz. Az emberek sorsa tragikus, és csak az irgalom elég megoldásukhoz.
Több könyvet olvastam, amelyekben egy-egy tragikus helyzetet ír le a szerző.
Bernáth Aurél a viharos Balatonon való éjjeli átcsónakázást örökíti meg olyan ékesszólással, hogy az ember a ladikban érzi magát a szerencsés partraszállásig (in: Így éltünk Pannoniában).
A. de Saint-Exupéry a Terre des Hommes (Az ember földje) c. kisregényében a Szaharában átélt balesetet követő vízkeresők kísérletét írja le a maga naturalizmusában. Valósággal felsóhajtunk, amikor a beduinnal találkoznak. Idézem: „ő arkangyali kezét vállunkra nyomta, mi elnyúltunk a földön … hason fekve iszunk, fejünket az edénybe dugva, mint a tehenek. A beduin megrémül, percenkint kényszerít, hogy hagyjuk abba. De alighogy elenged, arcunkat újra belemerítjük a vízbe…”
Hát igen…
Az irodalmi sor folytatódhat pl. azzal, ahogy Ursus megmenti Lygiát a bika öklelésétől. (Sienkiewicz: Quo vadis)
De folytatódhat azzal is, hogy Derszu Uzala hogyan épít helyi anyagokból olyan alkalmi védőfalat, amely kettejüket megmenti a szibériai hóvihar halálos ölelésétől.
A romantikus regények írói törekednek az efféle érdekfeszítő leírásokra. Azonban mindez ténylegesen is előfordulhat a való életben. Ilyen pl. a vadász Kittenberger szabadulása a rá támadó oroszlán fogságából.
A szabadulás azonban nem mindig sikeres.
Van, aki megfagy sarki expedíciója alkalmával, és
vannak, akik tömegesen elpusztulnak, pl. Drezda terrorbombázása során.