Ha itt-ott elszórt verseimet összesöpröm, költő vagyok.
Ha poénjaimat csokorba gyűjtöm, humorista vagyok.
Ha történeteimet egymásután közlöm, író vagyok.
Ha legszebb fotóimat albumba helyezem, fényképész vagyok.
Ha elszórt ötleteimet kimazsolázom, feltaláló vagyok.
Ha spirituális észrevételeimet egymás mellé rakom, legalábbis apologéta vagyok.
Ámde nem söpröm, nem gyűjtöm csokorba, nem sorjázom egymásután, nem szedem albumba, nem mazsolázom ki.
Megmondta az egyszeri professzor:
Legjobb semminek látszani, senkinek lenni.
Ez kevés erőfeszítéssel sikerülni szokott.
***
Igazolásul egy 10 éves sziporka
Hahaha
havazik
háháhá
három napig
hehehe
hetekig is talán?
héhéhé
hé, hé, hé, neked beszélek!
hihihi
hideg lesz
hohoho
holnap is
höhöhö
hörghuruttal kínlódom,
huhuhu
húszcentis hó esett (nem is, de elrontaná a játékomat),
hühühü
hűlt helyemet találod, ha kimész az utcára.
2024.01.15. 10:16 emmausz
Senkinek lenni
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr118303119
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek