Fülemben valamiért Massenet muzsikája szól, a Thais imája.
Nálunk voltak az unokák, dőlt a PC-ből a Bogyó és Babóca.
A fiúk mást néztek. Egy trélert, amelyik minden egyéb járművet igyekszik letisztítani az útról.
Ami érdekes, hogy R. lány nagyanyja mellől figyelte a szakácsművészetet megjelenítő párost. Szívesen segédkezik főzésnél, asztalterítésnél.
Most csend van, csak egyetemista unokánk készül a hétfői vizsgájára.
Szívesen mentem volna egy rövid sétára az unokákkal, bár erős szél fújt.
Nem akartak jönni.
Vacsora alkalmával beszélgettünk a nyári közös nyaralás sorozatának megszakadásáról. Szóba került egy esetleges franciaországi kiruccanás is.
A mai benzinárakat ismerve tetemes költséggel járna az egyébként is oda-vissza igen fárasztó út. Szóba jött még néhány variáció helyekről, résztvevőkről.
Korai még a döntés, de tájékozódni érdemes.
***
Nem szeretem a népszerű tévéadásokat. Többnyire pisztollyal a kezükben társalognak a „hősök”. Nem kedvelem az apácákat bűnüldözőként látni. Kicsit Terence Hill sorozata is visszatetsző volt nekem. Egy pap ne nyomozzon. Más az ő dolga.
Még megemlítem, hogy szinte minden film visszatérő helyszíne egy kórház. Szőnyi Zsuzsa mesélte annak idején, hogy az olaszok meg se nézik azt a filmet, amelyikben nincs műtét, vagy legalább kórház. Én éppen fordítva viselkedem. Nem nézem meg ezeket a filmeket.
Nincs az jól, hogy az ember folyton betegségeket nézzen. Emberi szenvedéssel telítődjön naponta.
Elég volt az utóbbi negyed évszázadban az egészségügyi intézményekben való tartózkodásom ahhoz, hogy idegenkedjek tőle.
Lám-lám.
Most érkezett a hír, hogy volt kolleginám egyik kórház kardiológiáján fekszik.
Gyors jobbulást kívánok neki.
Utolsó kommentek