Mickey webnaplója

Régóta foglalkoztat, hogy a nagyböjt hullámvölgyét miért nem követi igazán a feltámadás hullámhegye.
Lehet, hogy a reformáció óta elszaporodott keresztábrázolások sokasága teszi.
A feltámadás ábrázolása igen ritka.
Lehet, hogy az ember természete rosszra hajló lett, s emiatt közelebb áll hozzá a szenvedés, mint az öröm.
Lehet, hogy túlságosan erős a hatása az e világi életet siralomvölgynek tekintő fohásznak.
Lehet, hogy a pokol és a tisztítóhely ábrázolásai igen képszerűek. Ezzel szemben a feltámadással járó örök boldogság képi ábrázolása teljességgel lehetetlen, mert hát szem nem látta, fül, nem hallotta, értelem fel nem foghatta azt, ami az igazakra vár a halál után.
Sok minden összetevője lehet, de nem igazán találom. Lehet, hogy a felsoroltak együttes hatása teszi a boldogság felfoghatatlanságát.
Próbálom érzékeltetni, hogy mi történt Krisztus feltámadása után.
Hamarosan felment a mennybe.
Lehet, hogy ezt látták az apostolok.
Ma érdekes a „felszállás a mennybe” kép. Mivel már tudott, hogy a Föld gömb alakú, a „fölfelé” meglehetősen foghatatlan. Ha a föld lakói mind felmutatnának az égre, az összkép leginkább a sündisznó tüskéire emlékeztetnének. És egyáltalán. Mihez képest van a „fönt”?  A földgolyó egy végtelennek tetsző űrben helyezkedik el. Merre van abban fönt, merre lent?  
A térképeken észak van fönt, dél van lent. De lehetne fordítva is.
Miként lehetne ma megfogalmazni a feltámadt Jézus eltávozását a földről?   
A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy „eltűnt a szemük elől”. Ezt már máskor is megtette, eltűnt a szemük elől, amikor az őt fenyegető tömegben nemegyszer úgymond „áthaladt közöttük”.
***
Amikor a feltámadást követő örvendetes hullámhegy elmaradásáról beszélek, alighanem az okozza, hogy eltűnt a szemünk elől.
Olyan az ember érzése, mint egy szép koncert után.
Nincs már hang. Elcsitul a zene.
Megfoghatatlan jó érzések töltik el a nagyérdeműt. A „most más minden jól van” érzése. A most már megpihenhetek érzése, a „most már minden rendben” van érzése.
Talán ez elég is, hiszen nem tudunk mit kezdeni az „örök boldogság”-gal itt a földön. Meghaladja fantáziánkat.
A földi életből távozni készülő barátomat kérdezték, nem szorong-e a meghalás közelségétől? Ő azt felelte, hogy félni nem fél, de izgul, hogy vajon milyen is az élet odaát?
Meglepett kijelentése, de végső soron én se tudok jobbat.
Izgalmaknak nézünk elébe.