Mickey webnaplója

A Szőnyi név viselői mind pozitívan csengenek a fülemnek. István gyönyörű festményei, rézkarcai ötven éve kedvenceim közé tartoznak. Lányához,  Zsuzsához Szabó Feri révén vitt utam Rómába.
És most elém került a Szőnyi Erzsébetre emlékező kötet. A zenetanárra, komponistára és karvezetőre emlékezők egy részével kapcsolatban álltam, másokról tudomásom volt. Kicsi a világ, benne a közösségek mint sűrűsödési pontok. Egyik tanulsága az olvasott könyvnek, hogy a zene összehozza a hallgatót az előadóval. A zenészeket közösséggé formálja a zenekar, a kórus.
És ez így jó.
Ismerős nevek sorjáznak az emlékezők anyagaiban Comensoli Máriától Zsadon Andreáig. A kötet végi névjegyzék legalább ezer személynevet tartalmaz.
A nagy tudású Kodály-tanítványra emlékezők egyike hivatkozik Kodály egyik beszédére, amely 1953-ban hangzott el: Ki a jó zenész?
Több se kellett nekem, előhalásztam KZ munkáját, (Visszatekintés I.), fellapoztam benne a hivatkozott cikket. Onnan idézek néhány felvetett gondolatot:
- SOHASE KALIMPÁLJ, játssz frissen, lendülettel, s ne hagyd félbe a darabot! (Utóbbit ösztönösen évtizedek óta gyakorolom. Nem szeretek félbehagyni egy zenét. Ezt tudják a körülöttem élők. Előbb be kell fejeznem az elkezdett darabot, csak azután vagyok egyéb feladatokra kész.) 
- Nincs művészet élet nélkül, nincs élet művészet nélkül. Evidens.
- Az emberi korlátoltság gyakran lázad saját érdekei ellen. Tapasztaljuk mindennapi közéletünkben.
- A klavírozó házikisasszonyok régen a „Szűz imájá”-t játszották, ma talán az „Allegro barbaró”-t, de egyformán nincs közük a zenéhez.
- Védekezni kell az egyoldalú íráshoz-tapadtság ellen. A mai zenetanulók között igen ritka, aki egy dallamot első hallásra utána énekel, vagy gyorsan le tud írni.
- Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. (Szeretném világgá kiáltani.)
- Mennél kisebb a város, annál kevésbé bújhat el az egyén, annál inkább kénytelen társas életet élni… Próbát tettem egy kis háromszólamú darabbal, három iskolában. Teljesen hibátlanul csak Békéstarhoson énekelték el első látásra. Pécsett már némi akadozással, leghátul kullogott a budapesti zenei gimnázium.
- És még egy megnyilatkozás az igényes mestertől: A kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű… Akkor beszélhetünk kultúráról, ha az elért színvonal maradandó és általános…
Hát igen. Bárcsak komolyan vennénk Kodály mester megfontolásait.