Mickey webnaplója

Ifjúkoromba megyek vissza.
Nem mintha vissza akartam volna emlékezni, de hát tudatalatti világomból ezek a történések merültek fel.
Az első történetet G. mesélte, mert az ő ált. iskolai osztályában történt.
Rajzóra indult, s BG, a rajztanár is elindult, hogy szemrevételezze a Telepes utcai osztály rajzórára való előkészületeit.  
R., aki rendszeresen az autóbusz hátsó sárhányóján közlekedett, tudta, hogy cselekednie kell, mert rajzfelszerelése aztán végképpen nem volt.
Előszedte hát a bicskáját, és az olajos hajópadlóból kihasított egy ecsetszárnak valót. Hajából levágott egy pemzlire valót, és a zsebéből előkotort madzaggal ecsetté varázsolta.
Szerencsére volt a zsebében sörösüvegdugó is, azt kinevezte ecsetes tálnak.
Ezeket kikészítette, majd eliszkolt az utolsó padba.
Két rajztábála alá bújva várta a tanár ítéletét.
Gondolom, nem is maradt el.  
***
Néhány évvvel később egy meghirdetett versenyre kellett felkészülnöm.
Két napom volt arra, hogy elkészítsek valamilyen használati tárgyat.
Teljesen váratlanul ért a kihívás.
Mi nem igazán tartottunk otthon szerszámokat, sem használható alapanyagokat.
Azt találtam ki, hogy egy nem használt, ócska hegedűtok alsó lemezéből készítek pingpongütőt.
Kivágtam a formát, és cdélszerűen kifaragtam két fenyőfát. Ezeket kétoldalról rászögeztem a lemeznyélre.
Az ütő részre pedig düftinanyagot ragasztottam.
Mondanom se kell, nem nyertem meg az ügyességi versenyt, de hát a hozott anyagból ennyi telt.    
Van ennek is vagy 65 éve.