Mickey webnaplója

Egy ártatlan kisgyerek apjára, anyjára teljes bizalommal tekint.
Ösztönei azt súgják, hogy mellettük biztonságban tudhatja magát.
Tőlük várja élete kiteljesedését.
Egy felnőtt gyerek hasonlóképpen érez: ezt tapasztaltam autóvezetés közben.
Tapasztaltam, hogy mellettem nyugodtan ülnek: biztonságban érzik magukat.
De a nagyival is megtapasztaltuk mindketten nyaralások alkalmával.
Saját gyermekeink többször kifejtették, hogy a három generáció közösen eltöltött nyaralásakor az a pihentető, hogy mi, a legidősebb generáció biztosítjuk a nyugodt kikapcsolódásuk esélyét.
Nem nekik kell dönteni, hogy mi legyen a kaja, miből mennyit kell vásárolni, milyen készletek vannak fogytán, mit játsszanak a gyerekek a nagy kertben.
Strandolás közben pedig mindig akad elég felnőtt, aki a gyermektársadalmon tartja tekintetét, lehetővé téve a többiek zavartalan kikapcsolódását.
És mi, nagyszülők?
A mi dolgunkat az könnyíti meg, hogy az ember istenfüggő.  
Az irgalmas szeretetisten gondunkat viseli.
Úgy vesz körbe bennünket, mint az éltető levegő.
Az ő szeretetparancsa egyszerű és mindent átölelő.
Nem kell tartanunk semmitől, mert „többet érünk mi a verebeknél: egy szál hajunk sem esik le az ő tudta nélkül”.
Másképp kifejezve tenyerén hordoz bennünket.
Még másképpen, benne élünk, mozgunk és vagyunk.
És ez nagyon-nagyon méltó az emberhez.