Mickey webnaplója

Szívesen olvasgatok az erkélyünkön, kiváltképpen akkor, ha nem pörköl a nap.
Mostanában kegyes hozzám az időjárás.
Néha csend vesz körül, néha a faaprítógép vagy a fűkasza terrorizáló sivítása.
Ha hallásomat megélesítem kütyümmel, akkor a falomb susogását is élvezhetem.
Jobban szeretem azt hallgatni, mint nonstop a fülzúgásomat.
Mint említem, van rásegítőm ahhoz, hogy jobban halljak, de van, amit csak szeretnék meghallani.
Ilyenkor már szokásosan ciripelni szoktak a tücskök. Idén még egyetlen muzsikájukat se hallottam.
Ami menetrendszerűen hallható, az a vonatok zajának jelentkezése a töltésen, és a repülők zúgása a légifolyosón.
Újabban megfigyeltem, hogy fölénk érve a gépek egy része már kiengedi a futóművét, mások meg nem.
Békaperspektívából szemlélve azon még nem kaptam rajta a repcsiket, hogy éppen felettünk változik a futóművek helyzete.    
A madarak csaknem folyamatosan hangicsálnak, kiváltképpen, ha jön egy macska.
Minap nagy szélvihar tépázta meg a halódó lombokat.
Már nem ugrottam a kameráért, hogy lefotózzam, amint „hull az elsárgult levél”.
Mindig ugyanúgy hullanak a levelek.
Leköti figyelmemet viszont, ahogy a hárs, és egyéb (tán nyírfa) termései lepilinckáznak, vagy mint a helikopterek őrült forgásba kezdenek földre szállásuk alkalmával.
A felhők viszont nem hagynak békén.
Változatos formájuk, változatos színük romantikus.
Úgy látszik, ezt közel áll hozzám.
Szívesen megörökítem őket.