Motto:
Árva a ház, nincs kacagás,
árvák a régi szobák,
messzire jár, mint a madár,
az ifjúság.
Így maradunk, csendben vagyunk
kettecskén, bús öregek.
Könnye pereg, úgy pityereg
két vén gyerek.
Van benne valami, de nem egészen.
Ami igaz: Tegnap két vendégünk volt Zs. és Á. Este még ketten jöttek: K és R. Utóbbiak aztán el is mentek.
Ma Zs és Á. indultak útnak hazafelé.
Ezért lenne igaz, hogy árva a ház, s hogy nincs kacagás.
Vagy van, ha úgy akarjuk.
Árvák a régi szobák.
Kettő átmenetileg árva, mert mindenki távozott.
A feltűnő valóban a csend.
Egyelőre nem zavar. Sőt.
A változatosság gyönyörködtet.
Olyan a csend, mint a zenében a szünet. A hangok és a csend váltogatják egymást, és ez olyan jó tud lenni.
Kettecskén. Bús öregek?
Olykor igen, olykor nem.
Könnye pereg, úgy pityereg két vén gyerek.
Nana. Nem is emlékszem arra, hogy mikor pityeregtem utoljára. (Panaszkodni szoktam.)
Most nincs okunk pityergésre.
Dolgoztunk délután.
Leszakadt egy polc, azt reparáltuk.
Kapott két faalátétet, és vígan tovább muzsikál (lécek, fúrófejek, satu, fűrész, fúrógép, csavarhúzó, kalapács, síkosítás szappannal).
Hamar végeztünk vele.
És most csend.
Ha elöl megy a tévé, és nem vagyok rá kíváncsi, akkor a hátsó szobában csendben lehetek.
***
Ma kezembne került a Kodály 333 olvasógyakorlat. Belepörgettem. Hetven év távlatából emlékszem az egyik gyakorlatra. Így szól:
d d drd r r rdr d d drd rdrr d d. Arra is emlékszem, hogy egyik kislány raccsolva szolmizálta. Elég komikusan hangzott. Most belenéztem a füzetbe. A 3. gyakorlat ez a nevezetes.
Utolsó kommentek