Azt írja a Parlando idei első száma, hogy átadták a postumus honoris causa címeket: Kistétényi Melinda, Huszárik Zoltán, Mensáros László a kitüntetett.
Kistétényi Melindával (énekkarosként) találkoztunk a Mátyás-templomban.
Valamiféle közös produkció lehetett az oka.
Nagy művész egyéniség volt.
Huszárik Zoltánt csak Szőnyi Zsuzsa könyvéből ismerem.
Ő volt, akiben a szódavíz is borrá változik.
Mensáros László 1991-ben szerepelt a Lillafüreden megtartott KMÉM konferencián.
Hosszasan szavalt verseket.
Hogy miért nem életükben kapták meg az elismerést…?
Odaát – gondolom – megmosolyogják az itteniek ebbeli törekvését.
Ugyancsak a Parlando emlékezik meg Csányiné, Csengő Lujzáról,
aki 100 éve született,
aki szakfelügyelő volt,
aki engem szolfézsra tanított, és megszerettette velünk, gyerekekkel a szolfézst.
Megtanított egészen tisztán intonálni, megtanította a ritmusjeleket, a kottafejeket, a hangtávolságok tudatos berögzítését, a több szólamban való éneklést szolmizációs kézjelek alapján, a hangok elhelyezkedését az ötvonalas sorokon.
Sugárzó, fiatal nő volt, és persze akkoriban – 29 évesen – már kellő rutinnal tanított.
A Parlando rendszeresen megemlékezik Tardy Lászlóról, a Mátyás-templom emeritus karnagyáról, Szalay Olga révén, akivel viszont egy közös album projektem volt 2000-ben.
Mindezeket csak azért vetem fel, mert az idő haladtával egye kevesebb nekem kedves és ismerős zenész nevével találkozom a periodikában.
Jó szívvel emlékezem rájuk, mert hát szép élmények fűznek valamennyiükhöz.
2025.01.27. 09:55 emmausz
Parlando 2025/1
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5018783262
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek