A fogyasztásra rendelt önszurkálónak (ozimpec) tulajdonítom, hogy székrekedést okozott.
Mivel hiánycikk, leszoktam róla se perc alatt, és örömmel.
Ami pedig a szorulást illeti, forró tejjel és utána mustáros zsemlével oldottam eredményesen.
Nem akartam rászokni a mesterséges hashajtókra, nehogy állandósítani kelljen használatukat.
Van nekem épp elég bajom a kopásaimmal.
Kisgyerekek nyelvén folytatom:
- Kopások? Mél?
- Hát azsél.
- De mél azsél?
- Mel azsél, mel azsél.
***
Saját szavaimmal:
- Mert megöregedtem, öreg vagyok.
Kórházban a főorvosnő:
- Mit nem mond, 79-ik életévét tapossa? Sok-sok évet letagadhat! Látom, szereti a zenét. Mit olvas? Jó a Bősze könyve?
Saját szavaimmal:
- Ha éppen nincs semmiféle nyomorúságom, egészen jól érzem magamat, kivált most, hogy süt a nap.
Csokonai szavaival:
- Egy híjját esmértem örömimnek még,
porszívózni kéne,
s megadá az ég.
***
Most komolyan Csokonai szavaival adózom a költészet napja kapcsán:
Egy politicus költőhöz
1
Ócska tanácsokkal, köpönyeggel zápor után jársz,
A szájtátó had zajjal utánad üvölt;
S új ivadékok előtt kezdődik a régi mulatság:
Házi gerendákkal szálka hibákra nevetsz.
2
Van hiba, van bennünk: de mi rajta segítni ohajtunk,
S elhárítani mind, ami viszályra vezet.
Ám te gyülölséget gyújtasz s polgári hasonlást:
Ily áron nem kell, bármi nagy, amit ajálsz.
Aktuális.
Nemde?
Utolsó kommentek