Mickey webnaplója

Balra tőlem töltőn a mobil,
jobbra tőlem töltőn a zsebrádió,
középen én töltekezem mákosbejglivel.
Gondos óráinkat tegnap T. feltöltötte.
Mivel semmi rendkívüli nem történik velünk, azzal szórakozom, hogy visszakeresek egy-egy szó alapján régi posztokat, és igazán jó szívvel olvasgatom őket.
Előfordul, hogy ami egykor evidens volt, ma nem tudom értelmezni (ilyen kevés akad).
Inkább jellemző, hogy a rég volt eseményeket már rég elfeledtem, és jó volt visszahozni emlékezetembe.
Egyes leírások közelítik a rövid elbeszélések stílusát.
Mások szociográfiai jellegűek,
megint mások egy-egy nevezetes családi emléket idéznek, s
nem ritkák a kicsi unokáink megnyilvánulásairól szóló kedves beszámolók.
Bennük tallóznom olyan, mint régi fotókat rövid videókat nézegetni.
Az események és emlékek felidéződnek.
Időközben megváltoztak az arcok.
Arcok.
Mosolygósak, grimaszosok, morcok, borostásak, kedvesek, különfélék.
Ma éppen erről szólt a prédikáció. Egy arckép a múló pillanatot jegecesíti, rögzíti. Egykor az illető éppen úgy nézett ki. Máskor meg alkalmasint másképpen.
Ma megérkezett a testi állapotomról szóló lelet is.
A vérképem tegnap kora reggeli állapotát rögzíti.
Lehet, hogy ma részben más számértékeket produkálnék. Nem csak lehet – biztos.        
Elég csak arra gondolni, hogy az egymásután mért vérnyomás, pulzusszám értékei között bőven lehet eltérés.
Nem szabad ezeket túlértékelni.