Mickey webnaplója

Korunk békétlen kor. Nincs már kampányidőszak. A politika mindennapjai tele vannak sárdobálással.
A gátlástalanság már-már tetőfokára hágott. Leginkább a globalisták és a szuverenisták szembenálásáról van szó. Persze érdekek húzódnak meg a térfeleken, az anyagiak megszerzésére irányuló nyomulás.
Úgy látszik, az ellentét kibékíthetetlen a két tábor között.
A globalisták pénzbeli fölénye kétségtelen.
A harc végső kimenetele mégsem látszik.
Ez se enged, az se hagyja.
Országunkban is hangsúlyosan jelen van a kétféle érdekeltség.
Legalább negyedszer idézem meg a Szalay-féle kétsorost, amely kétszáz év messzeségből üzen, és amely aktualitásából mit nem vesztett.
Kodály hívta fel rá a figyelmet, aki meg is zenésítette a versikét.
Emlékeztetőül – így szól:
Magyar magyart rontja. Kár.
Bár több esze volna már.
Nagyon nehéz lemondani a másik fél pocskondiázásáról?
Úgy tűnik, hogy igen.
Mert abbahagynánk, de…
Méltatlan hozzánk ugyan, de…
Jó volna az országnak, de...
Mikor lesz végre tűzszünet?
Mikor nyugszik meg a társadalom egy közös békében?
Mikor fog össze mindenki építeni az országot?
Mikor akar a lényeges kérdésekben egyetérteni?
Mikor fejezi be az ellenfél froclizását?
Egyelőre mind-mind nyitott kérdések.