Mickey webnaplója

Valamiért most az a kérdés jött velem szembe, hogy mi okoz az élőlényekben elmozdulást. Mi készteti őket változtatásra.
Ilyenekre bukkantam:
A tekintély. Konrad Lorenz ludak viselkedését figyelte meg többek között. Arra volt kíváncsi, hogy a szárnyasok miért kapnak szárnyra, és emelkednek fel a magasba? Megfigyelése szerint, ha egy bizonytalan egyéniségű madár kezdi a felszállást, vagy követik néhányan, vagy sem.
Ha igen, hamar rájönnek, hogy nincs okuk követni az élen levőt, és visszaszállnak a tóra. De ha egy határozott, tekintélyes madár száll fel, akkor seregestől követik, és vele tartanak hosszasan.
A követési effektus is az ő megfigyelése. Keltetőből kikelt baromfik azt követik, ami-aki előttük mozog. Ha a tudós guggolt le előttük és indult meg, felsorakoztak mögé, és vakon követték. 
A tekintélyes ember: Ha ő nevet egy poénon, mindenki nevetni kezd, de ha ő nem nevet rajta, akkor a többiek sem fognak.  
A tekintélyes embert utánozzák: Széchenyi misén kikészítette a szokásos pénzösszeget, hogy a perselybe dobja. A mellette ülő sznob ugyanannyit tett ki. Széchényi megduplázta az összeget. A sznob is. Az adoma poénja, hogy a sznob a megemelt tételt dobta a perselybe, majd Széchenyi visszavette a fölös pénzt és csak a szokásost dobta be.
Így van ez a testvérekkel is. Az öregebben lóg a kisebb, és utánozza a tekintélyest.
Így van ez a seregben is. Az öreg katonákat utánozzák a kopaszok.
Vannak határozott elképzelésekkel megáldott tekintélyes emberek. Vannak, akik nem azok, hanem hiányos az önbizalmuk.
P. László Gábor tekintélyes ember volt. Talán túlságosan is az. Megmutatta, hogy hogyan kell egy tanárnak viselkednie. Már a bejövetele is elárulja, hogy tekintélyes-e, vagy sem. A tekintélyes egyenes tartással se nem túl gyorsan, se nem túl lassan lépdel a katedra felé. Nem néz se jobbra, se balra. Mikor felér a katedrára, szembefordul az osztállyal és némán nézi őket. Mígnem minden zaj elcsitul. csak az után üdvözli őket és kezdi meg a tanítást.
***
Szólt a bátyám tekintéllyel:
mik keressz ám te kint éjjel?

A tegnapi posztom Székely János püspök könyvéről szólt.
Szólhatna a mai is, mert egy tévébeszélgetést láttam, amelynek során Székely János Szentföldről írt kötetét mutatták be többen (többek között maga a szerző is).
Úgy tűnik, hogy az idei karácsonyi könyvvásár egyik értékes ajándéklehetősége ez a színes útikalauz.
Most mégsem erről akarok megemlékezni, hanem az egyházi év utolsó vasárnapjáról.
A szokásos orgonajátéktól eltérően, megint fúvósok tették rá a pontot Krisztus Király ünnepére.
A trombiták elmondták, hogy Krisztus győz, uralkodik és parancsol.
Persze nem ilyen prózában, hanem a megszokott latinsággal:
Christus vincit,
Christus regnat,
Christus, Christu-us i-imperat!
Aztán mintegy megerősítésként mellét fújták még Charpentier Te Deumját.
Mivel már a Youtube-on az eredetit is hallottam korabeli hangszereken, telhetetlen lettem: Érdekessé tenné az előadást a mű elején felhangzó hosszas üstdobszóló.
***
Azon gondolkoztam, hogy hasonló stílusgazdagságot mutat két egymástól távoleső művészeti ág.
A zenében az orgonák gazdag hangszín- és effektus- lehetőségei hasonlítanak a számítógép tipográfiai lehetőségeihez.
Saját gépemen 250 féle betűtípus között válogathatok.
Hát nem gyönyörű?
***
De ha már a gyönyörűnél tartok.
A ma reggeli napfelkelte, az volt igazán gyönyörű.  
Néhány képet megosztok róla a FB-oldalamon.

A kezembe került a nászainktól kapott a fenti című beszélgető könyv, amelyet most azon nyomban el is olvastam. Szeretem azokat a könyveket, amelyekhez élmény fűz, amely ismerős tájakról mesél, amelyek szereplőivel kapcsolatban álltam. Ilyen a Székely János pp.-kel készített interjúkötet is.     
Ismerem azt a spirituális világot, amelyet felvázol kérdésekre válaszolva. Ismerem életének egy-egy morzsáját.
Hol is kezdjem?
- Szentelték 1991-ben. M. sógorom megvételre kínálta Skodáját, amit meg is vettem. Mint mondta, csak később tudja odaadni, mert Érsekvadkerten egy újmisésnek szüksége van autóra, hogy szabadon mozoghasson feladatainak rugalmas ellátására. Székely Jánosnak hívták az újmisést.   
- 1996 és 1998 között teljesített papi szolgálatot a Rózsák terén.
Itt I. sógoromnak L. leányát keresztelte. A szertartás után jóízű beszélgetés kerekedett Székely János és köztünk, s igen mély benyomást tett ránk a pallérozott, mosolygós atya.
1998-2001-ig Széphalom plébánosa lett. Elődje (GA) tévtanítást hirdetett, akit volt főnököm (SzF) hatására püspöke (PL) eltávolított, s akinek híveit SzJ eredménnyel visszahívott (terelt) a plébániai közösségbe.
Székely János néhány könyvét korábban olvastam. Megtudtam belőlük, hogy pl. ki mindenki volt roma származású híresség  Chaplin, Papp Laci stb. A mostaniból meg azt, hogy Szabó Ilonka mártírhalált halt 56-os forradalmár roma volt. 
A most olvasottból megismerhettem a főpásztor világlátását az egyes korproblémákat illetően. Mondanom se kell, hogy könnyű volt az általa felvázoltakkal azonosulni.
Nem állom meg, hogy az egyik fajsúlyos gondolatát ide ne idézzem:
A kereszténység meggyőződése, hogy a nemzetek, a különböző kultúrák a Teremtő Isten által akart értékek. Isten az embert történelmi lénynek és társas lénynek alkotta, aki az emberségét különböző kultúrákban, nemzeti közösségekben, nyelvekben bontakoztatja ki.
A nemzeteket megszüntetni akaró globalizmus nem a Teremtő tervei szerint való.
Az egyes nemzeteknek joguk és kötelességük megőrizni, ápolni és megvédeni a saját kultúrájukat, örökségüket, biztonságukat.
Magam is így gondolom.

Roszog és krosnyog
Van annak már vagy tíz éve, hogy kétféle típusú szalonnából készítettünk töpörtyűt. Az egyik szabályosan ropogott a fogunk alatt, de a másik… Én azt mondtam, hogy ez roszog. S csakugyan: roszogott.
Örültem az általam talált hangutánzó szónak.
Megnéztem a szókincstárban. Nem találtam benne. Ez megerősített abban, hogy saját találmányom.
Ma viszont a Magyar szótörténeti szótárban ráakadtam.
Hát akkor mégse az enyém?
Ki tudja?
Vagy olvastam korábban, vagy nem, és valóban magam is ráakadhattam egy korábban sose volt szóra.
Az utóbbi szótárban a roszog jelentése: sercegő, ropogó hangot ad, pl. szemcsés anyag cipőtalp alatt.
Most ugrik a majom a vízbe.
A krosnyog hangutánzó szót egy helytörténeti munkában olvastam: Krosnyogott a csizma sarka a hóban.
Megmosolyogtam, mert a krosnyog egyik szótárban sincs benne.
***
Az egyházi év vége felé rendre az apokalipszis egy-egy része alkotja a szentleckét. A felolvasók eddig nők voltak.
Az ambónál megjelent Jutka, és hozzáfogott az olvasáshoz: - Én, János…
Második nap megjelent Andrea és olvassa: - Én, János…
A harmadik napon Judit olvasott: - Én, János…
Van ebben valami komikus.
A hívek között van János, igaz, ő nem szokott felolvasni, és van közöttünk nem János, de fiú, és szoktunk felolvasni.
***
Ma leesett a hó. Sokan igyekeztünk megörökíteni, mert azon nyomban olvadni is kezdett a fehérség. A nyári gumival is megfelelő módon lehetett autózni.

Örömmel lapozgatok egy most kapott kötetet, a Magyar szókincstár c.-t.
A bevezető szerint 80 600 különféle szó található benne.
Érdemes megjegyezni, hogy a mű 2000-es kiadású, ennélfogva az azóta keletkezett szavakat nem tartalmazhatja.
Egy kis kalandozást tettem a szótárban.
Ilyeneket találtam:
A cédé már benne van, a DVD még nincs.
A bunkófon és a mobil már benne van, az okostelefon szükségképpen nincs.
A tejbedara, tejbegríz, tejbekása, tejbepapi benne van, a darakása nincs.
A beszól mint új jövevény benne van.  
A jó értelmű „király” benne van, a „zsír” még nincs.
A számítógép benne van, a laptop még nincs benne.
A varangy mély hangú brekegése a pirreg szó nincs benne.
Az előző felsorolás nem kritika, miért is lenne az, csupán arra mutat rá, hogy a nyelv egyáltalán nem stagnáló valami, hanem egyre változik.
Bővül és persze szűkül is, amennyiben korábbi szavaink kimennek a divatból,. mert változik a technika, mert elhalnak egyes szakmák stb.
Meg hát a szavaink száma meghatározhatatlanul sok.
Teljes képtelenség volna minden egyes szót lajstromba venni.
Minden régiónak megvan a sajátos szókincse, tájnyelvek vannak, tájszólások vannak, történelmi korok vannak.
Nem is sorolom tovább.
Inkább lapozgatok.

Olvasom Balázs Géza blogját. Témái:
Ha jól értem, hogy befejezi az oktatást.
Visszatekint több évtizedes ebbeli tevékenységére, és szomorúan állapítja meg, hogy az oktatás színvonala alacsonyabb, mint amikor ő volt diák. Mint írja, az általánosban sokan írni-olvasni sem tanulnak meg. Az egyetemekre tömegeket vesznek fel, és elég rendesen jelen van az érdektelenség. Az jár be, aki akar, figyel, ha akar, kockol, ha akar. Azt állapítja meg, hogy korábban a gimnáziumok színvonalasabbak voltak, mint ma az egyetemek egy része. Egy dialógusáról számol be: az illetékes államtitkár rábólintott megfogalmazására, miszerint az egyetemek a diákok elhelyezkedési nehézségét elodázza az egyetemi évekkel.   
***
(Újra)olvasom P. Mócsy Imre SJ könyvét (Nyitott szívvel, SZIT 1980).
Valaha sok megszívlelendő megjegyzését jelöltem meg könyvében.
Ezekből szemezgetek.
- Krisztus második eljöveteléig nem fog a sötétség eloszlani: A gonoszság titka mindaddig munkálkodik, amíg meg nem jelenik a bűn embere, a kárhozat fia, az ellenség, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek s szentnek neveznek. „De urunk, Jézus elsöpri szája leheletével és megsemmisíti jövetelének tündöklésével” – írja Szent Pál (2Tessz 2,32–4.6–8)
Az utolsó időkről szól. Csak reméli az ember, hogy ez nem mostanában következik be.
- A sötétségnek és a gonoszságnak győzelme mindig megdöbbentő, és szörnyű, a jóság győzelme pedig alig-alig tűnik fel. Ez aztán sokakat megzavar.
A gonosz propaganda sokkal hangosabb, mint a normalitás hangja.
- Az Úr kilátásba helyezte: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20)
Tegnapi hír, hogy a világ legüldözöttebb vallása a kereszténység. Minden hetedik keresztény üldözésnek, zaklatásnak van kitéve.
(És végül: miért egyetemes a második rész? – kérdezhetnéd.
Attól egyetemes, hogy a katolikus szó egyetemest jelent.)

Szent Erzsébetből hős szeretet árad – szól a népének a mise végén.
Megannyi feldolgozás foglalkozik Magyarországi Szent Erzsébet kiválóságával, önfeledt szeretetével.
Melléjük teszem Lackfi János versének egy részletét, mert jól kifejezi a szeretet lényegét:
Ha a szeretet csap, melyet nyitni-zárni kell,
az már nem rossz kezdet.
A valódi szeretet azonban bővizű forrás,
melyből éjjel-nappal folyik a szakadatlan
frissesség. Nincs kezdete se vége,
nem harsog trombitaszóval,
mindig árad, mindig csendes,
mindig mondja a magáét.
                                      (Szakadatlan)
Ilyen lehetett az Erzsébetek védőszentje.
El nem apadó forrás, amely nem is tud más lenni.
 Szakadatlanul ömlik belőle a kristálytiszta víz, amelyet felülről kap.
Az ő dolga a szétosztás.
Az ő dolga a folyamatosság.
Aki tudja, hol keresse, az nem csalatkozik.
Mindig hozzájut az éltető italhoz.
***
Reggel a szokásos Szózat rejtvények egyikének nekiugrok.
Beírom: HAMIS
Két betű stimmel.
Beírom: POHOS.
Stimmt.
Ezzel rövid úton vége is az izgalmaknak.
Rejtvény megfejtve.

Lackfi Jánostól lopom a nekem tetsző kitalációkat, ha nem tiltakozik ellene.
Se keze, se lába, mégis bemegy a kocsmába: Törzsvendég
Hogy hívják a háromdimenziós lovaskocsit? Térfogat.
Melyik állat a legszebb? (A languszta) – Gyorgyovich Miklós
Melyik a legflegmább állat? (A Teszek Rája) – Balázs-Gyorgyovich Katalin
Elöl is véres, hátul is véres, mi az? (Boci, boci tarka, se füle, se farka.) – Szabó G. Viktória
Ki az, aki korán kel, kenyeret süt, és nem a pék? (De, a pék.) – Dráviczki Ákos
Aki csinálja, az eladja. Aki megveszi, annak nem kell. Aki használja, az nem tud róla. (Koporsó) – Némethné Dybisewszky Beatrix
Mik a legtanácstalanabb állatok? (A mitévő legyek) - Nagy Péterné Korándi Márta
Nyelve piros, szarva barna? (Paradicsom) - Korda Cecília
Mondj egy téli gyümölcsöt! (Síparadicsom) – Szabóné Onódi Bernadett
Mért nem nyávog a macskakő? (Mert a nyávogáshoz macska kő) – Kapocsi Annamária
Hogyan kell teflont csinálni? (Fogsz egy muflont és letegezed) – Bodó Lívia
Hogy hívják a munkahelyi szemetet? (Irodalom) – Hajnal Péter
Az vagyok aki vagyok. És mégsem vagyok az, aki vagyok. Mert ha az volnék, aki vagyok, nem volnék az, aki vagyok. Mondd meg hát, hogy ki vagyok? (Színész) – Fodor Zoltán
Mondj két vicces mássalhangzót! (hö-hö) – Szijjártó-Nagy Misu
Mi a különbség a kobra, a vidra és a hidra között? (A kobra és a vidra fel tud mászni a hidra, de a hidra nem tud felmászni a kobra meg a vidra...) – Kiss Tamás
Milyen színű a láma szeme? (Lám a szeme, láma szeme sötétkék...) – Erdei-Sáling Éva
Két rózsaszínű disznó megy a sivatagban, az egyik felborul. Mi baja? (Baja egy város) – Merkl Péter
Mi a fasírt többes száma? (Fák sírtak) – Meggyesyné Benke Eszter
Milyen a leszokott narkós? (Szertelen) – Zsámboki Pál
Hogy hívják Tira Mihály fiát? (Tiramisu) – Zsámboki Pál
Se keze, se lába, mégis bemegy a kocsmába: Törzsvendég
Menyasszony fodrásza: aranyeső
Andrea Kulcsár Deák: 12 éves fiam kitalációja: Hogy mondják másképp a kétszín alatti áldozást? Borostyán.
Mi a különbség a bögre és a szög között? A bögrét lehet szögre akasztani, de a szöget nem lehet a bögre akasztani. Gy. M.)

Újra olvasom Kertész Imre negatív hangvételű novelláját (Jegyzőkönyv).
Egy világító mondatán akadt meg a szemem:
„Erkölcstelen világban erkölcsösnek lenni is erkölcstelen.”  
Kb. annyit jelent, hogy ha valaki a mainstreambe nem áll bele, azt megbélyegezik, kivetik, ha úgy tetszik, a fősodorhoz képest erkölcstelennek titulálják. (Megírta ezt már Szatmári Sándor is a Kazohiniában.)
A pimasz besorolás persze kövér gonoszság, de ettől még létezik.
Valaki mesélte, hogy ketten addig győzködték egy harmadik társukat, mígnem elhitte, hogy a Lánchidat zivatarok idején betolják az Alagútba. Ettől a dolog még nem lett igaz, de azt igazolta, hogy ha elég sokszor sulykolnak valamit, az áldozat sokszor csőbe húzható.   
De nem mindenki.
Utóbbiak a jel-emberek.
Ellenszélben is kitartanak igazuk mellett.
Lehet, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben, de meggyőződésük ellen nem kívánnak tenni semmiféle szirénhangnak engedelmeskedve.
Ilyennek érzem Kertész magatartását is.
Ilyennek Balczóét, akinek a megfogalmazása szerint a szocializmus egy olyan hajó, ahol hányni lehet, de kiszállni nem.
Ilyenek voltak, akik igazuk tudatában nem kértek soha kegyelmet az őket elítélőktől.
Az örök kérdés, hogy túlélhető-e az igazsághoz való feltétlen hűség?
Válaszom, hogy nem mindig.
Az életben maradáshoz kompromisszumra van szükség, de legalább passzív rezisztenciára.
Visszatérve Kertész kijelentésére, igaz az, hogy ha hülyék mondják rólam, hogy ostoba vagyok, kihúzhatom magamat, noha az ilyen közegben való vegetálás depresszív hatású.
Ez az elnyomottság húzódik végig a novellán.
Amitől mégis pozitív: hősével azonosulunk, aki megpróbál nem törődni az őt ért sérelmekkel.  

Mostanában két zenedarabot hallgattam meg.
Az egyik Richard Strauss remeke, az Imigyen szóla Zarathustra (Also sprach Zarathustra), 21 taktusból bevezető álló remeke.
A 85 évet megélt német zeneszerző olyan felséges zenét komponált, hogy leginkább Krisztus feltámadásának programzenéje lehetne.  
Hiszen a basszushangoktól száll felfelé, az egyre magasabb hangtartományba, hogy a végén kivágja a magas C-t.
Akinek nem nyilvánvaló, hogy miről írok, hadd emlékeztessem rá, hogy az Űrodüsszeia filmzenéje tette igen népszerűvé a napfelkelte témájú bevezetést.
A zeneszerző halálakor már éltem, három éves voltam.
Annyira megkapott a zene, hogy megkerestem és megtaláltam a neten a kottáját.
Ki is nyomtattam.
Ugyancsak kinyomtattam Aaron Copland szerzeményét: Fanfare For The Common Man Fanfar az egyszerű emberért).
A darab B-dúrban íródott, bár nem ezen a hangon ér véget, hanem egy D-dúr akkordban.
A második világháború alatt (1942) készült remek, a névtelen hősöknek kíván emléket állítani, tiszteletükre szól. Feldolgozta az Emerson, Lake and Palmer trio is.
Van még néhány ilyen kedvenc zenemű amelyeket filmek is népszerűsítenek.
De most itt legyen elég ez a kettő.