Mickey webnaplója

Advent, Úrjövet, a várakozás ideje, méghozzá a várakozás „kegyelmi ideje”.
Visszatérő felvetésem, hogy hogyan várakozhatok-e arra, Akit naponta veszek az Eucharisztiában.
A kérdéssel Pilinszky János is foglalkozott. Ö többek között ezeket írja:
„Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Aki jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”
Elcsodálkozom érzékletes és kifejező szóhasználatán. (Egyesek Pilinszky szókincsét szűkösnek ítélték. Tiltakozom.)
Kedves az általa vázolt kép a hóesésre várakozó gyerekkel, és abban is igaza van, hogy siettetnénk a „szenvtelen” időmúlást, de nem lehet.
Tetszik az a sommás megállapítása is, hogy a várakozás „semmivel se kevesebb annál, amire vár”. Az ő értelmezésében a várakozás mintegy előlegezi a beteljesülés idejét, meghosszabbítja, mélységes tartalommal tölti meg. Ezek szép és nehéz gondolatok.
Persze a várakozások két irányúak. Másképp várakozik az ember e4gy műtétre, és másképpen a jegyes az esküvőjére. A karácsonyi várakozás alapjában véve örömteli várakozás, ha a rátapadt sallangoktól eltekintünk. (Vö. Nincs karácsony Corvin nélkül! stb.)
***
Megyünk az év legrövidebb nappala felé, hogy megforduljon a helyzet. Ez a megfordulás önmagában is reményteli. Másfelől emléknap is a mai. Apánk e napon hunyt el hatvanöt éve. Mindössze 49 évet ért meg. Adódik a kérdés: Az örökkévalósághoz képest mi 49 éve vagy éppen 120. A százon felül elhunyt Őrsy László SJ egy interjúban úgy vélte, száz éve igen gyorsan letelt.
Ha van valami relatív, az idő múlása feltétlenül közéjük tartozik.
***
Magyarmódra végeztem az olaszmódra jellegű rejtvényfüzettel. 45 rejtvényt tartalmazott.
***
Felhasználói kézikönyv (sic!)
A termék bemutatása
Kézi scan fényerő kapcsoló
USB+kézi szkennelés kézi letapogatás, fényszalag
Kézi szkennelés dimmer
Be/ki óvatosan kézzel scanthe kör fordulnh
a fény, majd a kéz szkennelje újra  a kikapcsoláshoz
Állitható Nyomja
Meg és tartsa a kört 2-3másodperc a beállításhoz fényerő
Memória-a fény  mindig a fényerőszint. Ön szükség, az utolsó alkalommal, amikor kapcsold ki.
Állítsa be a fényerőt. Hosszan nyomja meg a kapcsolót, állítsa be a fényerőt és le.
Most már mindent tudunk a fénymadzag működéséről. (Vö. még az elektromos csellentyűről írtak)

Tegnap olvastam a tévé szalaghírei között, hogy Stockholmban decemberben 15-ig összesen fél órára sütött ki a nap. Meg is jegyeztem, hogy mi sem büszkélkedhetünk sok-sok napsütéssel a hónapban. Már 17.-e van, de a helyzet változatlan. Szürkeség uralja a napokat. Arra gondoltam, hogy verseim közül ideidézem a Szürke címűt.  
Szürke
Szürke az ég és szürke a föld
szürke ma minden itt s odafönt, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a házfal, szürke panel
Szürke egérke ott szalad el, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a flaszter, szürke az út
Szürke a járda, szürke a kút, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a kémény, szürke a füst
Szürke a kályha szürke ezüst, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a padló, szürke a pléd
Szürke a felhő, szürke a kép, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a mellény, szürke az ing
Szürke az öltöny, szürke ma minden.
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke az asztal, szürke a szék  
Szürkebarát. (Hej, jó folyadék!). Ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a printer, szürke a gép
Szürke a hangfal, szürke egér, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?

Szürke a kedvem, szürke a szín
Szürke a rét is, túl, odakint, ó
Mért van ez így? Mért van ez így?
Mért van ez így?
Hogy aztán a kút valóban szürke-e, nem tudom, mindenesetre a rím így kívánta.
A nyomóskút egyébként csakugyan szürke, acélszürke.
Azt akarom, hogy mindezek ellenére kedvem ne szürküljön el, legyen inkább fehér vagy piros.
***
A szózat szókirakót sikerült megfejtenem, és immár túlléptem saját rekordomon. Ma már a 186. napnál tartok az eredményesség tekintetében.  

Nem akarok elidőzni egészségi állapotomnál, mert nincs semmi különös.
Vén vagyok, ebből következnek dolgok.
De mivel különös, ami ma történt, egy mondatban kitérek rá.
Ismételten elaludtam, ezért szokásomtól eltérően megmértem a vérnyomásomat, ami a következőt mutatta: Első mérés eredménye 203, (ami nem különösebb érték, volt már 250 is), de nem fogadtam el a „súlyosan magas kategóriát”; ezért újra megmértem, ugyanazzal a masinával, ugyanazon a karomon: 159-et mutatott egy percen belül, ami viszont csak „enyhén magas”-nak számít.
(Egy mondat vége.)
Mi történik itt?
***
Rákaptam az olaszmódra rejtvénymagazinnak. Alig fejezek be egy rejtvényt, érdekel, hogy a következőben a szélső sorok függőlegesen és vízszintesen miket rejtenek. Ezért a rejtvényt keretező részt megpróbálom beírni, ám ha az megvan, érdekel a rejtvény poénja is, és hajlamos vagyok tovább fejtegetni, amíg csak el nem készül. És akkor a dolog olykor kezdődik elölről.  
***
Találtam két új hangutánzót, ami még nem szerepelt a kigyűjtésemben. Így a számuk 1022-re módosult.
***
A szózatjáték újra stresszesebb. Valamikor 185 napon át sikerült kitalálnom a megoldást, aztán elbuktam, és kezdhettem elölről. Akkor meg 125 napon át voltam sikeres.
Jelenthetem, hogy ma megint a 185. hibátlan nap után vagyok. Hiába fogadtam meg, hogy egy vállrándítással elintézem, ha megszakad a siker, azért csak érdekel, hogy sikerül-e a jó teljesítmény továbbra is, miközben tisztában vagyok vele, hogy semmi jelentősége nincs a dolognak.
***
Verseimből kiszelektáltam azokat, amelyek „túl könnyűnek bizonyultak”. Így is 115 lap telt meg velük 12-es betűnagysággal és folyamatosan szedve. Egyelőre abbahagyom a velük való foglalkozást.       

Az internet haszna, hogy jól megfogalmazott és nekünk fontos kérdéseinkre általában ad valamiféle információt.
Egykor említette nálam másfél évtizeddel idősebb főnököm, hogy az öregedés alkalmával a szem előtt megjelenik egy akármilyen alakú sötét folt. És ez valamennyire zavaró.
Tegnap az öröm vasárnapja volt.
Örömömbe kicsit bezavart, hogy este egy hosszúkás folt jelent meg a szemem előtt, és tartósnak ígérkezett, tartósabbnak, mint a káprázás.
Utánaolvastam a neten.
Azt írja egy helyen, hogy a csarnokvíz állagának változásaként jelenik meg a folt. Ott hígabb a csarnokvíz, innen a folt. Megnyugtató, hogy önmagában nem veszélyes a jelenség, egy idő elteltével a szem hozzászokik és „átlép” rajta, amennyiben nem veszi tudomásul mint idegen testet, és nem is zavarja többé a látást. A cukorbetegséggel függhet össze jelentkezése.
Egyelőre ott a folt, nem túl zavaró, de ott van. Még látom, és várok arra, hogy átlépjen rajta a látóideg szelektáló működése.
***
Még kilenc nap és szenteste.
Még tíz nap és találkozunk a rokonokkal, és a 11. napon és a 12. napon is tervezzük.
A karácsonyfa (kar.fa) az erkélyen várja, hogy szerepét betölthesse az ünnepeken.
Lévén december 15., alig virrad meg, máris itt az alkony. Nincs ebben semmi új. Luca nap, Etelka nap környéke már csak ilyen. Karácsonykor (Éva nap) is kitart a rövid nappal, de megnő a remény az emberben, hogy egyre hosszabbakká lesznek a nappalok.
Ebben sincs semmi hír értékű, de hétköznapjaink nem csak hírekből állnak: tele vannak várakozásokkal is. Nekünk, nyuggereknek különösen is. Aztán a hosszú várakozásokat rövid idejű találkozások váltják.
Az idő „araszol”.
Hol lustán peregnek a napok, hol hatalmasat lépnek.                

Haladtam: a kigyűjtött verseimet szelektáltam. Kapott egy-egy csillagot minden cím, amelyet elképzelek kötetben. A többi megy a lecsóba. Ezt a preparált szöveget kitettem az asztalra
SOK A DALOM fájlnéven.
***
Reggel a FB-on Beatles-dalokat hallgattam. Akár hihető, akár nem, még mindig ütősek az angol legények nótái. Sajnos rossz a fülem, ezért nagyon oda kell figyelnem, hogy belül a tiszta hangzások uralkodjanak, s ne az a káosz, amit fülem közvetít. Mivel alaposan megismertem a magnón százszor elismételt dalokat, tudom, hogy minek kell szólnia.
***
Tegnapelőtt megcsillant a remény, hogy L. unoka meg fog felelni a konzi követelményeinek. Mindnyájan örültünk a hírnek. Itt mindenki zenél, vagy legalább muzikalitással megáldott ember. És ez jó.
A zene mindig megszólalhat bennünk bátorítólag, vigasztalólag, örömöt közvetítőként, életkedvet, pozitív érzelmeket erősítve… és ki tudja, még miféle módon járul hozzá a harmonikus életérzéshez, a belső harmóniához.
***
Azt gondolná az ember, hogy Márai a modern írók közül való. Ez igaz is, meg nem is. Polgári életérzést sugall, szóhasználata azonban már kezd Jókaiéra hajazni, amennyiben ma már alig érthető fogalmakkal is operál. Sok ilyen van. Kapásból néhány: halinaködmön, cselédlépcső, cselédszoba, Fräulein, poroló, auerharisnya, Pflichtgefühl, alkóv, lipityanka, tisliző, Courths-Mahler, sörkumpán, komptor, mésalliance, organtin, zsirál, Gehrock stb.
Rajtakaptam az írót, a „konok következetességgel” szófordulaton. Immár sejtem, hogy magyartanárunk miért használta olyan konok következetességgel e szavakat. Ő ugyan hozzátette, hogy „konok következetességgel vonakodott v.-ki kijavítani dolgozata hibáit”.        
Ez a konok következetesség visszaköszön az Európai Unióban is. Itt ugyan az eltökélt szándék szóösszetétellel operálnak, de éppoly konokságot jelent, mint ama régi. Abban való kitartást, amit célul tűztek ki, lett légyen az akár hasznos, akár bűnösen káros a társadalmakra nézve.
Nem szeretem sem hallani ezt az eltökéltséget, sem látni rosszarcú konok képviselőit.

Olykor azt gondolom, hogy mindegy. Máskor meg éppen, hogy nem.
Reggel jókor elindultam autóval a szakrendelőbe, ahol a protokollnak megfelelő szívvizsgálatokhoz kötik a további vérhígító gyógyszer kiírását egy évre. Úgy véltem, nem illik elkésni, de hát nagyon jól lehetett közlekedni, így igen hamar odaértem. Háromnegyed órára fizettem parkolódíjat. Majd be a váróba, ahol fogadják az érkezőt. Köszöntem illendőképpen. Majd álltam a pult előtt, mint a szóbeliző Mihály Tömörkény elbeszélésében, és vártam arra, hogy feltűnjek a recepciósnak. Egyedüli páciens voltam, tehát valamiféle inger érhette a nőt, mert egy perc elteltével befejezte a felejegyzéseibe való elmerülést, és feltekintett. Elmondtam, hogy mi járatban vagyok: Előjegyezve a nagykönyvben vizsgálatra. Ő fogta a dossziémat és elvonult a szakorvosiba. Majd visszaült székébe, és többé nem foglalkozott velem. Tudta, hogy várnom kell.
Én is tudtam.
Vártam.
Vártam már vagy negyed órát, amikor kikiáltott az asszisztens, hogy Nagy Péter. Mivel rajtam kívül senki nem tartózkodott a földszinten, ráközelítettem, mondván, hogy nem vagyok Péter, de nincs is itt senki fia rajtam kívül. Eme ismerettel visszavonult, és további tíz percig nem szólt hozzám senki. Kb. amikor a parkolási időm leketyegett, akkor hívtak be vizsgálatra. Volt időm elgondolkozni a dolgokon.   
Ha megbírságolnak az időtúllépésért, kifizetem, és kész. Nem mindegy? Majdnem mindegy.
Ha magas tenziót mérnek, tudomásul veszem. Csaknem mindig magasat mértek. Nem mindegy? Élek.
Ha szívem helytelenkedne, és további teendőket írnak elő, annak nem örülnék. Miért? Csak.
Erősen fogadom, hogy az orvoslátogatásra vezető alkalmakat elkerülöm.
Ha bármiféle kritika érné testi állapotomat, nem mindegy?
Az eliquist mindenképpen fel kell írniuk. Nem ítélhetnek másképpen.
Akkor minek a cirkusz?
Nem tudom.
De nem mindegy? Túl kell esni rajta, és annyi.
Így is lett.
Én elmondtam, hogy kiválóan érzem magamat, és alig érdekelt, hogy mit mutatnak a műszerek.
Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Nagyon is jó kezekben. Hogy mi történik a jövőben, csak Ő tudja.
Addig meg valahogyan élnünk adatik.
Hogy mi lesz velünk, az nem mindegy, de hogy addig mi lesz velünk, az csaknem mindegy.    
***
Inkább a Luca-napról kellett volna írnom.
Isten éltesse a Lucákat, a Lúciákat!
***
Szokásától eltérően idén nem vet búzát Tücsi. Eddig mindig vetett, de most nincs búzamagja.
Nem mindegy?     
Más nincs.
  

Ma C. pozitív magatartását akarom egy mondattal méltatni.
Az óceán túlsó feléről elkíséri társát Magyarországra, egy-egy tíznapos hazalátogatásra.
Nem lehet neki túl érdekes, hiszen nyelvünket nem érti.
Ha nincs tolmácsa, nem tehet mást, türelmesen megvárja, mígnem valaki tolmácsol, amíg angolul társalogni nem kezd vele. ha hiányzik a közös nyelv, marad a szótlan üldögélés.
És mégis jön évtizedek óta, hogy öcsénk viszontláthasson bennünket.
Minden elismerésem C.-é.
Ma hajnalban elutaztak. Hamar eltelt tíznapi ittlétük.
Sajnálom őket a hossza repülőút miatt.
Nem lehet az kényelmes már az ő korukban.
Hogy mennyire így van, egykor Parkinson írta le a P.-törvények c. munkájában, hogy a nyugdíjazás előtt álló közgazdászkollégákat félvilágot átívelő repülőutakra kényszerítik. Részt kell venniük a világ másik sarkában rendezett kongresszuson. Abban bíznak a küldők, hogy a szállodában való megszállás, a kiutazást megelőző papírok után való szaladgálás, az elviselt védőoltások előbb-utóbb mindenkit rábírnak, hogy adja be felmondását, és kérje nyugdíjaztatását.
Ez a kifárasztás nagyon igaz lehet. Dave Brubeck is azt emlegette, hogy idős már ahhoz, hogy turnézzon, idegen helyen szálljon meg, ismerkedjen azzal, mit hol talál meg, merre van a fürdő, stb. Már ragaszkodik úgymond a saját ágyához, a saját lakásához.    
Én is ragaszkodom hozzá.
***
Mindent összevéve persze egy rokoni találkozás minden pénzt megér. tesszük, amíg tehetjük. Cs. egymondatos reflexiója összefoglalóan: Jó volt látni (egymást). Persze hogy!
Most már maradnak a mobillal készült fotók, a megosztott emlékek, tapasztalatok,  régi története és új történésekről szóló beszámolók.

Hajnalban alapos lépést tettem ahhoz, hogy karácsonyom teljes legyen.
Délután újra találkoztunk testvérek, mielőtt az USA-ba repül öcsénk feleségével. Ami a beszélgetéseket illeti, helyzetem a következő.
Ha nincs bekapcsolva hallókészülékem, akkor érteném a beszédeket, de nem hallom.
Ha sokan társalognak, akkor olyasféle generál zajt hallok, mintha egy jól menő söntésben iszogatnék.  Ha többen beszélnek vagy bármilyen zajt csapnak, pl. orrot fújnak, köhögnek, akkor a leghangosabb zörejek elnyomnak minden mást.
Ha hallókészülékem be van dugva, akkor hallom a beszédet, de nem értem a háttér miatt.
Ez így elég nehéz és megterhelő, mert azért feszített módon figyelek, hogy a beszédtöredékekből összerakjam, vajon miről is esik szó.
A búcsúzás érdekes módon történt.
Valaki gyalog ment a 3. metróhoz,
valaki autóval vidékre,
valaki villamossal elfele,
mi épp ellenkezőleg, a körút felé gyalog.
A körúton is ketté oszlott szűkebb társaságunk. Egy részük Budafoknak,
más részük (én) a Margithíd budai hídfője felé szálltunk a kombinókra.
Kaptam egy ajándékkötetet, s mivel ülőhelyem volt, azonnal nekikezdtem az olvasásnak.  
Eljutottam a hídfőhöz.
Ott épp egy 191-es busz haladt el a megálló magasságában. Benézek a buszba: Hát ott ül menetiránynak háttal az USA-ba távozni készülő rokon pár. Egymással társalogtak, hiába integettem. Mégis kedves emlékem marad, hogy még egyszer láttam őket, mielőtt elrepülnek.
***
Máskor már írtam egy Sillye-nótáról. A Békesség legyen velünk kezdetűről.
Azt hiszem, szolfézson annak idején mérő ütemezésnek hívtuk azt a gyakorlatot, amikor is kopogással jeleztük a negyedhangokat éneklés közben. Az egyenletes ütemes hangok az idő kérlelhetetlen monoton múlását is jelzik, érdekesebbé téve a dallamot. Azt próbáltam elképzelni, hogy a fenti dalt xilofonos kísérettel lehetne ellátni, egyfajta mérőütemező módon.
Egyszerű, néhány hangból álló kíséretre gondoltam éjszaka, pl. ds,l,s,ds,l,s,…. negyedenként egy-egy hangpöttyel színesítve a dallamot.
Belső hallásomban szépen megszólalt ez a muzsika.   

Az ember elálmélkodik a végtelenségen. Végtelen az örök élet, végtelenül jó az Isten, végtelen a felfedezhető tér, végtelen az örök jelen, végtelenek a számok.
Utóbbi könnyen belátható, ha arra gondolok, bármekkora számjegyet meg lehet haladni még eggyel. Rájöttem, hogy a nyelv is épp ilyen. Hivatkozhatnék épp a számlálás lehetséges végtelen voltára, de a szavak száma még e jelenségtől függetlenül is hatalmas.
Tegnap a könyvmegállóból hazahoztam egy könyvet (Hajómodellezés). A hajóépítés kicsiben és nagyban szakma. E szakma hallatlanul gazdag szakszókészlettel gazdálkodik. Csaknem véletlenszerűen veszek néhány képaláírást a kötetből.
Tattükör, keresztfalak, cirbolya, puszpáng, poncolás, bordarajz, fahéjazat, aljazás, fartőke, ágyúablakfedél-vasalás, palánkozás, galionok, járgány, kötélfogópad, karronád-ágyú, felsudárszár, tereb, járomfa, oldalkötélkengyel, víztarcskötél, hurka (nem az étel), csatlócsarnak, székpecek, violinpad, bugdálótarcskötél, gurulásnyakló, szélszervkötél, fősudárszárnyvitorla, gaffvitorla, ágytartály…
Néhány ezer terminus technicust öszegereblyézhettem volna a kötetből. És ezek a szavak a vitorláshajók építőinek, használóinak a szakkifejezései. Hol vannak a gőzhajókéi, az atommeghajtásúaké, a motorcsónakoké, a dzsunkáké, a dereglyéké, a katamaránoké stb.
Hozzáértők mondják, hogy egy mai autóban 10-15 000 alkatrész található. Ezek mind valamik, és minden valaminek van neve.
De nemcsak a közlekedési eszközök részeit nevezték el emberek, hanem az összes fellelhető szakmának megvan a maga fogalomállománya. Ezért mondom, hogy a szavak lehetséges száma szintén végtelen.
És eme végtelenek között folyik életünk. Az enyém is. Innen lehet rácsodálkozni a nyelvi gazdagságra, ezekből lehet meríteni s gyarapítani nyelvi tapasztalatainkat.
Ma megerősített ebben az ületközpontban való látogatásunk. Ismerkedtem egy vastagabb, átlátszó lágy műanyagtekercs-félével. Érdekelt, hogy mi légyen az. Felirata szerint könyöklő. De nem a mellvéd felső részét jelenti ezúttal a könyöklő. Nem is az az ember, aki erősen törtet, hanem az, amit az írósasztalodra tehetsz, ha nem akarod, hogy kopjon az asztallap.
Azt hiszem, ez az a fajta könyöklő, amire semmi szükségem nincs. Legalábbis szerintem.
De rávilágít, hogy minden vacaknak neve van.
***
Az ötbetűsök körében keresem azt a szót, amelyben három db kétjegyű másssalgangzó van. Egyelőre csak ilyet találtam. zs ö ly ly e

Ördöggörcs. Csakugyan micsoda cÍm ez, a Karinthy famíliáról szóló regény énregény címe. Persze Karinthy Márton nemcsak saját életét elemzi, hanem és főleg azokkal a szélsőségekkel szolgál, amelyek a zsenitől a monomániáig terjednek, és amelyek nagyobb családjában bőven előfordultak. Olvasás közben óhatatlanul behelyettesítem a monográfia szereplőit azokkal, akiket életem során megismertem.  
A szerző felsorakoztatja a lelki és testi elferdülésnek számos válfaját, és az elferdülések személyeit is megismerhetjük általa. KM még ezen is túlmegy.
Interjút készít ismerősökkel, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, hogy látták családja tagjait, milyeneknek ismerték meg őket.
Keresi a normalitás ismérveit.
A meginterjúvolt pszichiáter elmondja, hogy valaha az általános normáktól eltérő  viselkedésű emberre hamar rásütötték a bolond, a skizofrén bélyeget. Ma a diagnózis hallatlanul árnyalt. A gyengétől az igen erőteljesig tart a normalitástól való eltérés mikéntje. Úgyszólván minden esetben egyéni terápiára van szükség, mert más géneket hordoz, más körülmények között nő fel, más társaság veszi körül, más iskolákat végez minden páciens. Mind tehetségei, mind deformitásai egyéniek.
Az ember azt gondolja, hogy a lélekgyógyászat és a testi gyógyászat fej-fej mellett halad. Egyik se éri el a holisztikus gyógymódot. Nincs rá elég kapacitás, elég anyagi forrás, stb. Zömmel arra elég a terápia, hogy élhető keretek közé terelje az ilyen-olyan betegségekben szenvedőket.
Jut eszembe a karizmatikus mondás: Isten háromféle módon gyógyít: Ima hatására, orvosok közreműködése által és halállal.  
Kicsit válasz is ez arra, hogy a holisztikus gyógyítás hatásfoka se lehet 100%-os.
***
A kisházikó, a pepco, a lidl, a corolla, az e-bike folyamatosan bombáz azzal, hogy regisztráljak, mert nyertem. Van annak egy hónapja is, hogy szóba álltam ezekkel a reklámozókkal. Alighanem egy géppel levelezek, amikor visszaírtok, hogy nem regisztrálok. Utóbb egyiknek azt válaszoltam, hogy ha nyertem, küldjék el nyereményemet a címemre, és a továbbiakban szálljanak le rólam.
Persze nem kaptam választ.