Mickey webnaplója

Az amen az imádság összefoglalása. Aki könnyelműen mondja ki, az megsemmisíti imádságát. Az imádság Istenhez kiált, összekapcsol minket Istennel, föltárja előttünk az ő irgalmasságát, és ha jól imádkozunk, az amen szóval átvesszük az ajándékokat Isten kezéből. Az amen, mindennek a kezdete és a vége. Olyan, mintha Isten az egész világot e szóval teremtette volna. Ő maga is ament mondott mindig arra, amit tanított, búcsúzására is, küldetésének beteljesítésekor is.
***
Vacsorájukat megáldotta Jézus. Ez gyümölcsökből, rizskása gombócokból és tevetejből állt. Mint mondta, ha esznek belőle, mindig friss kásával egészítsék ki, soha nem fog megromlani, és az áldást sem veszítik el.
*** Aki a főparancsról kérdezte, az a farizeus Manassze névre hallgatott. M. attól az órától kezdve semmit se tett jézus ellen, csendben volt mennybemeneteléig, akkor Jézus mellett nyilatkozott, és csatlakozott a tanítványokhoz. Akkoriban 40 év körüli volt.
***
Jézus jövendöli övéinek, hogy két nap múlva szorongásban és aggódásban és alvás nélkül lesznek, később pedig olyan idő jön, amikor üldözések közepette, kővel a fejük alatt, olyan nyugodtan fognak aludni, mint Jákob az égig érő létra alatt
***
A kétfillért dobó özvegyet megszólította, kérte, hogy várjon rá a háznál, ahol vacsorázni fog (János Márknál). Azt is kérte, hogy fia jöjjön el hozzá, aminek amaz nagyon megörült. Ez a fiú még Jézus halála előtt a tanítványok közé jött. Az özvegy nagyon jámbor volt, szigorú zsidó, de egyszerű és hűséges.
***
Ádám kiűzetése egy kertből történt, az J. szenvedése is egy kertben kezdődik, és az elégtétel és a halál legyőzése a feltámadás szintén egy kertben fog végbe menni.
***
Péternek azt mondta: ha majd elhagyja őket, délben keressék. S meg fogják találni, önmagukban is, ha nem lesz bennük árnyék.
***
Az apostoloknak tartózkodniuk kell ezután a feleségüktől. A tanítványoknak lehet feleségük.
***
Jézus kifejtette, hogy A János-keresztség csak a bűnöket mosta le, ő viszont elküldi nekik a Szentlelket, aki az ő keresztségével mindenkit a megváltás gyermekévé fog tenni. Halála után a Beteszda-tónál mindenki meg kell keresztelniük, aki csak jön és kéri. Azt is mondta, hogy érzi, testi jelenlétével már nem tud használni nekik, ezért mindent odaad, amije csak van, és csak annyit tart meg magának, amivel teste szégyenét eltakarhatja.
***
NIkodémus, Arimateai József, Simeon fiai nagy szomorúságban voltak. Veronika és férje háza a városban a Templom és a Kálvária-hegy között középen állt.
***
Az utolsó vacsora házában fészerekben 6 tanítvány aludt. Itt szálltak meg. A tanítványok sokkal finomabbak és gyengédebbek voltak Jézus iránt, mint az apostolok, azt hiszem, azért, mert nem voltak olyan gyakran vele, és alázatosabbak voltak.  …
Az utolsó vacsora gazdag volt. Bárány, utána hal, aztán sütemény, madár alakú kenyérkék, lépes méz, saláta következett és mártás, amibe a zöldséget mártogatták. Többféle gyümölcs, körték, tökfélék is, italok.

Jézus tanító évei 3. kötet.
A szerző meglátásai gazdagíthatják elképzeléseinket a krisztusi korról, magáról a Messiásról alkotott képünket is. Kitér olykor saját korára is. Az 1800-as évekre tessenek gondolni.  Hát akkor nézzünk bele…
Jézus azt mondta, azért jött, hogy kardot hozzon. Ettől a tanítványok zavarba jöttek, és aggodalom fogta el őket. Most elmagyarázta, hogy ez a minden rossztól való elszakadást jelenti.
***
Lázár nyolc napja halott volt. Négy napig a föld fölött hagyták abban a reményben, hogy Jézus jön, és feltámasztja. Csak a négy napos hullát temették a sírba, s ettől számítva is négy nap telt el.
***
Máté egy időre hazament. Házas ember. A felesége nagyon jó asszony. Meghívása óta megtartóztatásban élnek. Máté egy ideig otthon tanít és nyugodtan viseli, hogy ezért megvetik.     
***
Jézus termete magasabb volt az apostolokénál. Ha mentek, vagy megálltak, fehér homlokával mindig kiemelkedett közülük. Egyenes tartással járt, nem volt sovány, de kövér sem, hanem egészséges és nemes alkatú. A válla és a melle széles volt. Izmai a használatuktól és a vándorlástól kidolgozottak, de nehéz fizikai munka nyomai nem látszottak rajtuk… Az Úr testén barnás kötött vagy szőtt inget viselt, amely bő volt, és hosszában ráncos. Fölötte hosszú, finom gyapjúfehér, bő ujjú köntöst, amelyet a derekán ugyanabból az anyagból való övvel kötött meg. Szintén ebből az anyagból volt egy kendője, amelyet alváshoz a feje köré csavart. Útközben bogyókat és gyümölcsöket ettek. Az ifjaknál tarisznya, benne kenyérkék és kis korsók innivalóval. Csupasz lábukon sarutalp.
***
Júdásról írja: Fecsegett és kérkedett Jézussal, rácsodálkoztam, hogy milyen veszedelmes dolog a fecsegés. Mária többször figyelmeztette, de ő semmibe vette és nevetett. Egyébként szolgálatkész volt. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett buknia, de az az igazság, hogy születésekor súlyosan megátkozták.     
***
A gonoszság három köre. (1800-as évek) Első kör. Nyílt ördögkultusz. Ezt a világot emberek népesítik be. Úgy viszonyulnak a legmélyebb középponthoz, mint a laikusok a papokhoz. Utálatos sátánkultusz szajhaság, gyilkosság, természetellenes rosszaságok, méregkeverés, megrontó képek, írások készítése mellett a második körben láttam szerelmeseket, sóvárgókat, teremtmények bálványozását, szülők majomszeretetét, világi zenét, táncot, hajápolást, gyűrűket, … terméketlenséget okozó méregkeverést.
A harmadik körben a szabadkőművesség temploma állt a középpontban. Jótékonyság Jézus nélkül, felvilágosodás fényesség nélkül, tudomány Isten nélkül, jólét és kényelem. Csak a vallás ellen dolgoztak a másik két körrel együtt.  Amit létrehoztak, zűrzavar, éjszaka, nyomorúság, kétkedés, gyógyításuk csak a bajok eltakarása és súlyosbítása. A körök leginkább a tusdósokat, különösen az orvosokat és gyógyszerészeket szippantja magába. Önmagukat akarják megváltani.

A mezzo zenei tévécsatornát gyakran meglátogatom. Azon kapom rajta magamat, hogy már nem a zene érdekel, hanem, hogy a hallgatott zent kitől való és micsoda. Megpróbálom a korszakot meghatározni, és azt a nemzetet, amelynek vélhetően olyasmi a muzsikája. Aztán a szerzőre tippelek, és ha biztos vagyok benne, esetleg magára a mű nevére is. Ez elég jó kvízjáték, de hát megint egyértelműen jobb féltekés. Ahelyett, hogy magát az elhangzó zenét élvezném, a fejemet töröm a beazonosítási ismérvek kitalálásával.
Ez világnézetre fordítva olyasmi, mint a teológus, misztikus létmód között feszülő különbség. Az egyik ész érvekkel próbál operálni, és se vége, se hossza fejtöréseinek, okfejtéseinek, megnyilatkozásainak. A másik hagyja a csodába az egészet. Benne él, mozog, létezik. Ráébred arra, hogy Isten ingyenes szeretete veszi körbe őt és mindenkit. Mint ahogyan a levegő is mindenkit körbevesz tekintet nélkül arra, hogy valakiben tudatosul-e mindez, vagy sem.
Mindenesetre aki gyakran gondol erre, hallatlan biztonságban érezheti magát, amiért jó, ha kifejezi háláját, megvalósítja viszontszeretetét.   

Amikor kéréssel fordultak hozzám kollégák, visszatérő módon háromféleképpen közelítettek:
- Miklós, te mindent tudsz… Na persze, hát hogyne, azt is tudom (hogy szeretsz), hogy szeretnél kérni tőlem valamit. A bonmot hallatán magamban, vagy félhangosan ilyesfélék törtek fel belőlem: Ajjaj, nem jól indul a beszélgetés. Ki vele! Miért jöttél?
- Nagy vagy Csendes-óceán. A nekem szóló elismerést beburkolták gyermekkoruk egyik földrajzi tényközlésébe. Ugyanis a múltban a Csendes-óceán neve Nagy-óceán volt. De mivel újabb elfogadott neve Csendes lett, mindkét elnevezés élt: Nagy- vagy Csendes-óceán. Tehát úgy dicsértek, hogy igazán nem is nekem szólt és nem is azt mondták, amit. Hiszen nem én vagyok nagy, hanem az óceán. De mintha mégis… Ilyenkor is vártam a folytatást, mert mindig abban volt a lényeg. Valamiért, ha burkoltan is, gazsulál az illető.
- Végül akadt egy prózai közelítés is. Miklós, annyira tetszett a múltkori cikked. Na, erre nem illett visszakérdezni, hogy melyik, mert tudni lehetett, hogy ez üres állítás, és a következő percekben kiderül, hogy miért a smúzoló hangvétel.
Mindezek előre vetése azért történt, hogy az angyali üdvözletről szóljak, mely bizonyos tekintetben három részből áll. Sorra veszem őket:
1. Bonmot: Üdvöz légy, kegyelemmel teljes, veled az ég ura, áldottabb vagy minden asszonynál, és Édes Fiad is áldott.
2. Kérésünk megszólítással: Miasszonyunk, Istennek szent anyja, folyton (most és halálunk óráján) imádkozzál értünk, bűnösökért!
3. Amen? Lehetséges? Rendben? OKÉ?

Tegnap közös blogunkba írtam a színekről röviden. Ma szabadszombatot tartok, ezért idemásoltam.
Rövid szín-kép-elemzésem
A világ első hangjátéka az angolok jóvoltából készült (1924-ben?). A rádiójáték stílszerűen egy bányászszerencsétlenségről szól. A föld méhében nemhogy színek nincsenek, de fény sincs.
Jut eszembe: Tessék mondani a fekete a fény hiánya vagy egészen másvalami?
A szín hiánya, maga is szín?
És mi a helyzet az ezüsttel, arany színnel.
Miért nem képes a fototechnika visszaadni ezeket? 
A fényben megjelennek a színek.
Egy vagy több; fehérbe begyűjtve a szivárvány valamennyi színe.
Hogy kinek melyik a kedvenc színe?
Kinek ez, kinek amaz.
Nekem évtizedekig a sárga volt a kedvencem (sárga irigység?) No nem. De lapgitárom színe volt. Mi festettük, szerettem. Aztán egyszer csak kezdett nem izgatni.
Szerettem a plakátok színtobzódását, a grafikusok, festők merészségét, amellyel a színeket kezelték (pl. Szyksznian Wanda lemezborítói), de Egry József visszafogott színvilága éppígy megfogott.
Nagyon szeret(t)em az impresszionistákat, akik igazi színmesterek. (Ugye A. Renoir jegyzi meg, hogy egy időben nem lehetett fekete festéket kapni, így született meg az impresszionizmus.
Magam színekkel, textilfestékekkel dolgoztam egy évig a Goldberger Textilgyárban. Tudnék róluk mesélni, de megtette helyettem Moldova György (A szent tehén).
Egy ízben egy ismerősünk, akinek sokadik emeleti lakásába tündöklő fényt varázsolt a hegyek mögé lebukó nap, legyintett: Eh, giccses.  
De nem! A természet nem gyárt giccset.
Szeretem a színeket, és szeretem a fekete-fehér dolgokat is.
Témafüggő, hogy melyik fotó kíván fekete-fehér megjelenést, és melyik színeset.
Ugyanígy témafüggő, hogy szénrajzként mutat valami vagy festményben; hogy fekete-fehér rézkarcként vagy színes litográfiát igényel a téma.
A színárnyalatok száma végtelen, az emberi szem is százezrek megkülönböztetését teszik lehetővé. Már az ép szeműeké. A színtévesztőké néhány ezer árnyalatra szegényedik. Ők nem látják, amit mi látunk, mi nem látjuk, amit ők látnak. Külön érdekes téma.
***
PS. Valaki a múltban megjegyezte, hogy a címről megmondja, melyikünké a poszt. Érdekes stílusparódia lenne, ha valaki megírná mindünk helyett a közös témát.  
***
Email-emet aláírtam: Mick.
A gép még hozzágondolta és hozzáírta: Mentes a vírusoktól
Tehát Mick mentes a vírusoktól, tehát nem kell védőoltást kapnia infl.vírus ellen.

Deák Janó barátunk elhunyt. Isten nyugosztalja! Nehéz ilyenkor megszólalni. Mégis idézek tőle: „Nekem mind a barátaim vagytok.” Ezt ő fogalmazta meg legélesebben.
Marad a latin bölcsesség: Hodie mihi, cras tibi.
***
Még alig hatvanöt éve, hogy elkezdtem suliba járni
Még alig ötvenhat éve, hogy gimnazista lettem
Még alig ötven éve, hogy bevonultam
Még alig negyvenöt éve, hogy megnősültem
Még alig tíz éve, hogy nyugdíjba vonultam
Még alig öt éve, hogy ingyen utazom
Még alig három éve, hogy lefotóztam Domit Mikulás-ruhájában, Levit meg egy angyal társaságában
Még alig egy éve, hogy megjelentek az utcán a karácsonyfaárusok
és már ez is emlék…
és már megint itt vannak…
***
Egy freudi elértés. Olvashatnám: A munkakör betöltőjétől elvárt kompetenciák…
Ránézek a szövegre és ösztönösen: A munkakör betöltőjétől elvárt impotenciák…

Jobb…
Jobb adni?
Jobbadán igen.
Magyarán szólva többnyire igen.
De kapni se rossz.
Tegnap történt, hogy az ötéves Levi fiú megjelent az ajtónkban, és a kezében szorongatott egy papírcsíkot, amelyből csillagocskák voltak kiszaggatva. Mint mondta, az óvodában csinálta nagypapának, és hogy ez egy valóságos könyvjelző. Olyan csillogó szemmel adta át, amilyennel nem szokták sem a prima primissimát, sem a Nobel-díjat átadni. Ettől aztán nagyobb is az értéke, mint amazoknak. Örültem figyelmességének, mint Micimackó csacsija, a Füles a léggömbnek és a praktikus csupornak. Mire Levi kibújt télikabátjából és levette sapkáját, már bele is raktam az általam olvasott vaskos kötet megfelelő helyére. Mutatom Levinek funkció közben. Mire ő anyjához:
 – Nézd, anya, a nagypapa máris használja a könyvjelzőt. Belerakta a könyvébe, hogy tudja, hol tart az olvasásban.
És ezt is változatlanul ragyogó szemmel vezette elő. Levi (de Domi is) a jelenben él, nincs múlt, nincs jövő. A most van, lehetőleg a most boldogsága, elfogadottsága, biztonsága és szeretete, amely árad, amelyre vevők, és amely árad alakuló személyiségükből. Van közöttünk egy olyan biztos kapocs, amely összeköt, amit nem kell magyarázni, de nem is lehet, de amely maga az élet. Ennek a jele, hogy kiesnek az időből, és pl. nem kívánkoznak hazamenni. Nem mintha otthon nem szeretnének lenni, de hát mivel a jelenben lubickolnak, és az jó, nem kívánnak változtatni rajta. El ugrabugrálnak a méretes nappaliban, szívesen bújócskáznak, csak legyen hozzá játékos partnerük.         

A Miklós név se túl sűrűn, se túl ritkán alkalmazott keresztnév. Valami véletlen folytán gimnáziumi osztályunkban négyen voltunk Miklósok, ami azért elég figyelemreméltó, tekintve, hogy szűk 30-as létszámú banda volt a mienk. A Miklósok ábécérendben: BM, GyM, MM és VM. Miklós napon minden évben ugyanebben a sorrendben egymásután felszólított kedvenc magyartanárunk felelni. Számomra máig érthetetlen okból addig-addig nyaggatott az aktuális anyaggal, míg teljesen össze nem zavart, hogy felkészületlenségünkre hivatkozva fejenként egy-egy nagy egyessel jutalmazhasson négyünket. Először pánikoltunk, mert megmagyarázhatatlanul ellenséges magatartást véltünk részéről megvalósulni. Másodikban nagyon tanultunk, mert azt képzeltük, hogy nem tud rajtunk kifogni. Bizony kifogott, mert nála volt a napló és az íróeszköz. Harmadikban megismétlődött a helyzet, és ugyanúgy végződött. A négy Miklós beszekundázott cudarul. Lassan már rutinná vált, a Miklósok Mikulás-napi leszerepeltetése. Így érkeztünk meg negyedik gimnáziumi évünkig, így az utolsó Miklós-naphoz. Máig emlékszem társaim nyugodtságára. Ujjal mutogattak ránk, és kezüket dörzsölgették. Most megismétlődik a móka: egyenként fogunk elvérezni, miként már három ízben.
December elején Tóth Árpádot tanultuk.
Indult a felelés: „K. Sándor, állj fel, halljuk, Elégia a rekettyebokorhoz.” K. Sándor felállt és csak ennyit szólt zavartan:
– Tanár úr, ma Miklós nap van.
– Tudom, fiam. Megismétlem K. Sándor: Halljuk, Elégia a rekettyebokorhoz.
– Nem készültem, mert ma Miklós-nap van.
Nem részletezem azt a legorombítást, amit Sándor barátunk kapott. S a hadjárat folytatódott. Kb. 15 egyest kaptak azon azt órán – nem Miklósok.       
Fél évszázad távolságból a fricskájára emlékezve mit is mondjak? Tanárunk vicce volt, amit négy év hosszan mesélt el, mire a csattanóhoz ért? Tudatos viselkedés a részéről, hogy hatalmas (mű)felháborodással vegyen rá bennünket az érettségire való felkészülés komolyságára? Mikulás-napi ajándéka a Miklósoknak három év megpróbáltatásai miatt? Nem tudom. Sose kérdeztem meg tőle. Így hát titkát sírba vitte.
Nyugodjék békében!  

Így szól a régi történet: Az iskolában nagy a lelkesedés, mert a tanító néni bejelentette a gyerekeknek, hogy mesét fog mondani nekik. Minden gyermek szeme csillog, minden szempár a tanító nénire szegeződik, és a tanító néni mély lélegzetet vége belekezd:
– Tudjátok, gyerekek…
Mire azok igen lelkesen:   
– Tudjuuuuk…
– Na hát, ha tudjátok, akkor nem is mesélem tovább – fejezte be el sem kezdett meséjét a tanító néni.
Tegnap jeles este, mert hétfőn féltizenkettő előtt Varga László beszél igaz, szép dolgokról a Mária-rádióban.
Bekapcsoltuk. Amikor éppen odáig ért, hogy… akkor se kép, se hang, elnémult a zsebrádió, lemerült benne az akku. Van ilyen. És így titok maradt az, hogy…
Most töltöm újra a ketyerét.
***
Ha jól emlékszem, ma Brüsszelben teremtik le ki tudja, hányadszor Magyarországot. Nem kérdés, hogy mi lesz a vége a rossz ízű tetemre hívásnak.
De hát nincs új a nap alatt.
Krisztust keresztre feszítették,
Jeanne d’Arc-nak se kegyelmeztek,
már a régiek is méltán írták meg a Lupus et agnus c. fabulát.
De ha ez se volna elég, érdemes összehasonlítani a mai állapotokat Orwell „újbeszél” nyelvével, és
ha még ez se volna elég meggyőző, ajánlhatom Amel Shamon Nona, moszuli káld érsek augusztusi nyilatkozatát, amelyet a Corriere della Sera-nak adott. Idézek belőle:
„szenvedésünk az európai és nyugati kereszténység sorsának az előszele… Próbáljanak megérteni engem. Az önök liberális és demokratikus értékei… nem a muszlimok értékei. Ha ezt nem értik meg elég hamar, önök annak az ellenségnek lesznek az áldozatai, akiket önök engedtek be az otthonukba.”
No comment. 
Isten óvja Európát!

Amikor én még kissrác voltam, tanítóink-tanáraink képességét nem igazán dicséri, hogy a vakáció után a nyár örömei témát, karácsonyi (szén)szünet után a tél örömei címmel írattak dolgozatot. Ez rendszerint házi feladat volt, amit ki így ki úgy teljesített. GD pl. rövidre fogta, annál is inkább, mivel becsöngetés előtt „jutott eszébe”, hogy ez volt az írásbeli feladat. A tél örömei témájú értekezése ennélfogva legendásra sikerült, mert a családban mindmáig emlékezetes epigrammaszerű tömörsége, célratörő egyszerűsége, amelyet nagyobb családunk bármelyik tagja képes fél évszázad távlatából is felidézni. Miszerint „ …és voltunk szánkózni, és lefelé jó volt, de ellenben fölfelé rossz.” Hát ezt überelje valaki, ha tudja.  
Meglehet, hogy még korai a tél örömeiről beszélni, de talán mégse. Az országban sok helyütt megnyíltak a sípályák, sok helyütt pedig műjégpálya áll a korizni vágyók rendelkezésére. Így van ez nálunk is Óbudán, ahol a pályahasználat ingyenes, de a korcsolyakölcsönzés egy órára 400 ft, a körhinta 500 ft, a kürtös kalács 1000. A hideg szél ingyen van. Tegnap éltünk a lehetőséggel, és boldog perceket élt át a két fiúunokánk a körhintán. Levi lovagolt, Domi felült az elefánt hátára. Aztán csak forogtak, forogtak körbe. Eddig ezer. Domi még szeretett volna egy menetet a hattyúval is fordulni, de csak legközelebb teheti. Így is jól jártak.  Hét percig keringett velük a karusszel. A korcsolyázásba hamar belejöttek. D. kétélű, L. egypengéjű korcsolyát kapott, s rótták a köröket vidáman. Eddig 1800. Mivel megéheztek, kaptak egy kürtős kalácsot. Újabb ezer. Végül is nagyon kellemesen telt a borongós délutánjuk. Még tán el se fáradtak.  
***
Felfedeztem Varga Lacit. Eddig is tudtam, hogy él, hogy összeszedett lélek, ám hogy mennyire hiteles, azt az interneten fellelhető számos vele készült hanganyag bizonyítja. Ha valaki pálfordulást tervez életében, hallgassa meg bármelyik anyagát: Felérnek egy-egy komoly lelkigyakorlattal. És még ráadásul szellemi élvezet is az a tartalom, amelyet kifejt a mostanában szentelt püspök.