Mickey webnaplója

Vannak rövid, de tartalmatlan könyvek.
Vannak hosszú és tartalmas könyvek.
Vannak hosszú, de tartalmatlan könyvek.
Vannak rövid és tartalmas könyvek.
A tartalmatlanok akár hosszúak, akár rövidek, csigahéjhoz hasonlók. Nincs bennük élet, élmény.
A tartalmasak ütősek, akár rövidek, akár hosszúak.
Mást kerestem a könyvespolcon, de egy füzetkére találtam (Szítsátok fel a lángot!), amit sebtében el is olvastam. Közli Ignatios of Latakia metropolita összegezését a Szentlélek működéséről. (Forrás, Uppsala Report, 1968)

Szentlélek nélkül
az Isten távoli
Krisztus a múlté,
Az evangélium holt betű,
Az Egyház csupán szervezet,
a tekintély uralkodás,
a misszió propagandatevékenység
a szentmise emlékek felidézése
a keresztény élet rabszolgamorál.

Szentlélekben viszont
a kozmosz feltámad és nyögi az Isten Országa szülési fájdalmait,
a feltámadt Krisztus velünk van,
az Evangélium életünk ereje,
az egyház elénk éli a Szentháromság életét,
a tekintély felszabadító szolgálat,
a misszió pünkösd,
a liturgia emlékezés és elővételezés
az emberi cselekvés átistenül.”
No comment.
Ízelítő a Zsid 8. f.-ből:
Krisztus a mennyben is főpapunk
Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, mint papi szolgája a szentélynek… Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának… Ha az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra. Így feddte meg őket: Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával... De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük – mondja az Úr... Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem. Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez. Közöm. Pál megvilágosodik, szakít tehát farizeusi múltjával és Krisztus követőjévé lesz. Hirdeti tanítását legjobb belátása szerint, és szakadatlan szorgalommal, ameddig teheti. Hirdeti szóban, tettekben és írásban. Szárazon és vízen, szeretetből, akár viszonozzák érzését, akár nem. Akár elfogadják tanítását, akár megkövezik érte.

Évek óta folyik a csatározás a Római-part sorsát illetően. Hogy lehetett építeni a hullámtérbe, hogy lehet megvédeni az árvizeknek kitett településrészt, mi lesz a fákkal, mi a vendégváró bódékkal, mi a hol poros, hol sáros sétánnyal, stb, stb. Nem akarok érzelmileg sehova se állni, de azt valószínűsítem, hogy a városfejlesztés minden érvet egyszer maga alá fog gyűrni. Elég arra gondolni, hogy valaha a parlament előtti Duna-part is természetes állapotában volt, aztán a városiasodás kitermelte a maga kőrakpartját. A prosperáló városok egyik jellemzője, hogy területeket hódít el a természettől. A folyamat ellen fel lehet lépni, de tartósan megakadályozni aligha. Olvasom, hogy Óbudán is újabb és újabb területekre épülnek lakóparkok. Pedig a maga természetességében milyen szép pl. Mocsárosdűlő, stb.
Persze hogy szép. De lakni kell, és ez azzal jár, hogy elhódít az ember ugar területeket a természettől. Megértek minden ellenérzést, de a folyamat nem állítható meg. Betelepült a Hármashatár-hegy oldala, kacsalábon forgó 30 m2-es szerszámos kamrák épültek, egyszer csak azt lehetett látni, hogy építési tilalom ide vagy oda, tele van a hegy oldala lakóházakkal, fittyet hányva annak, hogy az erdő a város tüdeje.
Mindenesetre a tudatos várostervezés emberléptékű fejlesztéseket feltételez. Tegnap egy ilyet látogattunk meg a kerületi Mészkő utcában. A park széles körű összefogással készült el önkormányzati támogatással (380 millió) a környék gyermekeinek fiatal házaspárjainak, felnőttjeinek örömére, szolgálatára. Van itt hatalmas homokozó, focizásra alkalmas hely, jól felszerelt játszótér, felnőtteknek szánt tornaeszközök, friss ivóvíz, padok és asztalok a lepihenéshez, és sok-sok jó levegő a hegyoldalban. Érdemes kilátogatni.
Ízelítő a Zsid 7. f.-ből:
Jézus főpap Melkizedek rendje szerint
Melkizedek – Sálem királya Ábrahámot megáldotta... A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Sálem (békesség) királya. Ábrahám tizedet adott neki. Lévi fiainak szintén joguk van, hogy a néptől …tizedet szedjenek. Ő viszont… Ábrahámtól kapta a tizedet… Kétségtelen, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút...
Krisztus papsága magasabb rendű az ószövetséginél
Ha a levita papság… elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön…? A mi Urunk… nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” a korábbi törvény megszűnt…, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez… Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett. Ő örökre megmarad, s így papsága is örökké tart… üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá…, hogy naponként vétkeiért mutasson be áldozatot... Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. Közöm. Ez a fejezet meghúzás után kb. fele lett az eredeti hosszának. A meghúzás nem jelenti, hogy a kihúzott részek nem fontosak, de csak ízelítőt ígérek. Ez nem teszi lehetővé, hogy minden szón el-elgondolkodjak. Csak azokon, amelyek valamennyire megszólítanak. Elemzéskor ezekre reflektálok. Itt – mint oly sok helyütt – Pál okfejtése vonul végig, azt igazolandó, hogy Jézus a főpap, aki méltóságát Ábrahámnál sokkal nagyobbtól kapta, így a Lévi fiaiból lett papoknál nagyobb. Jézus él, és így örök főpapja mindenkinek.

A napokban a tévében meghallgattunk egy Freund Tamással készült interjút. A neves agykutató ifjúkorában jeleskedett a hangszeres zene területén is, jól klarinétozott, s válaszút elé került. Zenei pálya vagy biológusi. Utóbbi mellett kötött ki, miután elege lett a zenészek életmódjából (éjfél utáni szereplések, hosszas utazások). Ami számomra különösen is érdekes volt, az a kijelentése, hogy a kamasz gyerekek lexikális tudását egyetemi szinten nyomatni elhibázott módszer. Az elmélyítéshez tényleg ottvan a felsőoktatási rendszer. Sokkal fontosabb volna a tinik érzelemvilágának a fejlesztése. (kóruséneklés, tánc, darabok színre vitele, ismerkedés és elmélyülés a képzőművészetekben stb.) Élményekre volna szükségük: arra, hogy érzelemviláguk gazdagodjék, és ezt ma nem kapják meg. Magam őszinte hálával gondolok vissza gyermekkoromra, hogy zenét tanultunk, és élt a Kodály-módszer. Gyerekfejjel nem gondoltam, hogy Kodály áll a mögött a magas színvonal mögött, amellyel bennünket szolfézsra tanítottak. Hálával gondolok vissza a lehetőségre, hogy növendékként vonószenekar tagja lehettem. Ugyancsak jóleső érzés emlékezni a zenehallgatásokra gimis órák után. Amikor rövid elemzés után belefeledkezhettünk szimfóniák hallgatásába. Még megemlítem a művészettörténet-órákat. Korok mestereit ismertük meg, alkotásaik elemzésével. Szerettem képtárakba járni. Volt is gyűjteményem festők jeles képeivel.
Érdekes módon a magyar szakkör mint lehetőség az életemből kimaradt. Arra magyarázom, hogy soha nem szerettem pódiumra kiállni, verset szavalni, egyáltalán – szerepelni. Talán érdemes lett volna felvállalni. Ma ugyan már édes mindegy.        
Ízelítő a Zsid 6. f.-ből:
…aki egyszer részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, azt lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen, ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle. …szeretteim, ti… munkáljátok az üdvösséget… kövessétek hát azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek… mi arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amelyet Jézusnak, a Melkizedek rendje szerint való főpapnak köszönhetünk. Közöm. Aki többet kapott, annak nagyobb a felelőssége. Ezt jó megérteni, és ennek a tudatában élni. Nem akarjuk Jézust újra meg újra keresztre feszíteni. Ha egyszer bizonyosságunk van a minket szerető Isten létében, az kötelez. Noblisse oblige.

Ha én író lennék…
De nem, író soha nem lettem. Pedig talán lehettem volna, nem csupán egy töltőtollkoptató… De nem lettem. Kezdem az elején.
Elég érdekesen és elég rondán írtam. Ma még rondábban. Olvasni szerettem, előadni nem. Írni szerettem, szerepelni nem. Pedig rákényszerültem. Gimiben meg kellett nyilvánulnom, mert azon kevesek egyike voltam, akik megértették, hogy egy adott címhez milyen kifejtés illik. Ugyanott érettségin megírom az évfolyam legjobb dolgozatát. Nagyon ronda lett a piszkozat. Annál már csak a tisztázat lett még rondább. Amikor a banketten ezeket tudomásomra hozták, nem is igen esett le, hogy mit jelent ez. Nevezetesen, hogy könnyen írok, és általában eleje, közepe és vége anyagaimnak.
Jött huszonöt év a kereskedelemben, ahol nem igazán vettem hasznát eme készségemnek. Majd, amikor állás nélkül maradtam és egy újságíró akadémiához sodródtam, ráébredtem, hogy enyém az esszé, a kroki és még néhány könnyed, és főleg rövid műfaj.
Sikerült ezután olyan helyen dolgoznom nyugdíjazásomig, ahol ilyesmikre volt szükség.
Aki írásra adja a fejét, az megtalálta annak a módját, hogy hogyan vezesse le a benne esetlegesen felgyülemlő feszültségeket. Mivel a regényírás, annak szerkezeti felépítése, a szereplők karakterének a megálmodása nem áll hozzám közel, nagy örömömre szolgált a blogolás, a posztok írásának a lehetősége.  A blogra fiam hívta fel a figyelmemet. Hálás is vagyok érte.
Egyik unokaöcsém emlegette vagy harminc éve egyik beszélgetésünk során, hogy azért szereti a hangszeres zenét, mert életének minden rezdülését képes általa kifejezni. Nos igaza volt, és igaza van a festőnek, a szobrásznak, a modellezőnek stb., de az író embernek is, aki ugyanezt műveli, amikor hozzáfog egy anyag elkészítéséhez. Aki nem éri be ennyivel, hanem elismert alkotóvá szeretne lenni, annak nagyon nagy szüksége van a tehetségén kívül néhány agilis pártfogóra. MS emlegette korábbi munkahelyemen, hogy nem elég egy jó ötlet, magam mellé kell tudni állítani másokat, akik elhiszik, hogy érdemes a dolgot megcsinálni. No ez nekem nem ment.
Sebaj.
Továbbra is szeretek írni.
Ízelítő a Zsid 5. f.-ből:
A főpapnak … a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. A tisztséget csak az vállalhatja, akit az Isten meghív. Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek.” Másutt: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert az Isten őt hirdette ki főpapnak...
III. KRISZTUS FŐPAPSÁGÁNAK ELŐKÉPEI ÉS JEGYEI
Buzdítás a tökéletességre
Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok. Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek. A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való. Közöm. – Az első részt nehezen vettem be, mert  hogy találhatott meghallgatásra (könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált) Jézus, hiszen meghalt. Azzal oldható fel a látszólagos ellentmondás, hogy Jézus feltámadott a halálból, és mindjárt az örökkévalóság testébe öltözött. – A második bekezdés a késedelmes szívű tanítványokról szól, akik „nem bírják a szellemi szilárd ételt, tejjel élnek”. Ha Pál ma körbe nézne, minket, engem, hova sorolna? 

Ha én zenész lennék…
Na nem, előadóművész soha nem akartam lenni. De pl. lehettem volna zenetanár, énektanár, zenetö9rténész, és a jó ég tudja, még miféle Talán zenekritikus, …s nem ily töltőtollkoptató… De nem lettem. Pedig volt hegedűm. tanultam is hat-hét évig zenélni. Mert szerettem a komoly zenét, a könnyű zenét, a konzerv zenét és az élő zenét. És nem szerettem az esztrádot, az érzelgős operettek egy részét (másik részét pedig nagyon). Mert szerettem a népek zenéjét és saját népemét is. Nem szerettem viszont az értelmetlen szövegeket, melyekhez semmi közömet nem találtam, ingyom-bingyom, ihajla-csuhajla, kárikittyom, és ugyancsak nem szerettem az értelmetlen zajokat sem, pl. hírek, időjárásjelentés alatti dobolást, műsorszámok alatt való dobolást, csaknem folyamatos röhögést és megszervezett tapsolást, beszédek alatti sípolást és egyéb idétlenségeket. Ha Joe Morello vagy Art Blakey  dobol, az nem zaj, az egy érdekes blokk, ahol a ritmusok nyelvén elmond valamit a zenész. Éppúgy, mint a jazz-zongorista, aki kvázi ütőhangszerként kezeli a zongorát. Hogy az Art-oknál maradjunk pl. Art Tatum.
Szeretem a zenének azt a felséges vonulatát, amelyet Bach és a korábbiak is képesek voltak elénk varázsolni, de minden időknek megadattak efféle mágusai. Elég a maiak közül Arvo Pärt nevét ideírni.
Szeret(t)em a kóruszenét. Szeretem a polifóniát, szeretem a szimfonikus zenét. Szeretek mindenféle zenét, ha az az, aminek mondja magát és nem elcsépelt közhelyek halmaza.
Szeretem a Straussok hangszerelését. Se szeri, se száma azoknak a hangzásoknak, amelyeket szeretek. Kodályt idézem: A zene nem könnyű meg nehéz. Van jó zene és rossz.
Idősödvén hallóképességem nem a régi. ez nem jelenti, hogy eltávolodtam a zene élvezetétől. Kicsit Beethovenre hajaz a hallásom, amennyiben belső hallással élvezem leginkább az általam ismert repertoárt. Füleim ugyanis már megcsalnak. Belül viszont csaknem mindig szól valamilyen általam preferált zene. Ennek nem mindig örülök, de ez van, akár akarom, akár nem. Most pl. az egyik Liszt-rapszódia hangjai vidámítják agyamat.
Ízelítő a Zsid 4. f.-ből:
…érvényben van az ígéret, az üdvösség örömhíre, …ők nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták… ezt mondta: Megesküdtem…, hogy nyugalmamba be nem mennek. A világ teremtése befejeződött… mégis …még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, hitetlenségük következtében nem jutottak el. Dávid által mondatja: … ne keményítsétek meg a szíveteket…  Törekedjünk tehát, hogy bejussunk nyugalmának az országába, nehogy valaki… elessék hitetlensége miatt… Isten szava eleven, átható és a kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.
Jézus az Újszövetség főpapja
…főpapunk áthatolt az egeken. Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk együtt érez gyöngeségeinkkel, mert hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett. A bűntől azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal … trónjához, hogy irgalmat és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. Közöm. – 1. A hit üdvözít, mert megváltoztatja aspektusunkat a világhoz, és teljesíteni kívánjuk a Teremtő akaratát (parancsait). 2. Krisztus ismeri gyengeségünket, és irgalmasan tekint ezekre. Péterrel együtt mondhatjuk: „Uram, te vagy az élő Isten fia”, másutt: „kihez mennénk, nálad vannak az örök élet igéi”. Így van, bizony, hogy így van.

Ha én orvos lennék…
Na nem, orvos soha nem akartam lenni. De pl. lehettem volna kutató, s nem ily töltőtollkoptató… De nem lettem. Pedig volt herbáriumom. Tényleg volt? Vagy csak másnak a családban? Növényt biztosan préseltem, mert a száraz növény zizegése a fülemben, illata az orromban van mindmáig. Ujjaim útján van fogalmam arról, hogy mit jelent egy kiszárított szarkalábat megfogni. A biológia is érdekelt, legalább annyira, mint sok egyéb más. Érdeklődéssel vettem kézbe az ausztráliai különös állatvilágáról szóló kötetet. Izgalmas volt szembesülni, hogy sokféle erszényes faj él ott. Hogy egyes nyúlfélék képesek visszafejleszteni magzatjaikat, mintha mi sem történt volna, hogy a rókák és a nyulak populációja a szaporulat függvényében hogyan ingadozik. Szívesen olvastam Molnár Gábor és Kittenberger Kálmán vadászélményeit, de Széchényi Zsigmondét és Fekete Istvánét is. Mindez azért foglalkoztat, mert a könyvmegállóban ráakadtam Gerald Durrell könyvére (Az amatőr természetbúvár), amelyet lelkesen olvasgatok. Számos különös megjegyzései közül néhányat idehozok. Írja, hogy a másfél méteres elektromos angolna hasonló nagyságú állatokat képes elkábítani, másutt azt olvasom tőle, hogy egyes halfajták fiatal korukban mind hímek, idősödve pedig nemet váltanak. Hogy az ördögrája bármilyen félelmetes a kinézete, kizárólag planktonokkal táplálkozik; hogy az erre specializálódott fürkészdarázs, az óriás-fenyődarázs lárvájába rakja a petéit.  Hogy az állatvilágban folyamatos a harc az élelemért és a territóriumokért. Hogy a biodiverzitás nich-ekben valósul meg. (Szerintem ezek hálója alkotja a glóbusz élővilágát. És minden mindennel összefügg benne.) Írja, hogy vannak fajok, amelyeknek rosszabb hírük van, mint amennyire veszélyesek (farkasok), és még sok mindent, amit nem győznék idézni. Szeretem olvasni, mert a valóság szeleteit ragadja meg közérthető formában.              
Akik szokták nézegetni feltett fotóimat, tanúsíthatják, hogy a magam szerény eszközeivel éppen ezt művelem, megmutatom a valóság egy-egy szeletkéjét úgy, ahogyan az előfordul a természetben. Mert a természet maga a csoda úgy, ahogy van.
***
Logikus:
Pál utca – Áts Feri
Áts utca –  ………..
(Pál Feri.)
/Aki nem ismerné, a Pál utca a Nyóckerben van, a Ferenc krt.-ról nyíló utcácska./
(Aki nem ismerné, Áts Feri a Pál utcai fiúk c. regény egyik főszereplője, a Pál utcaiakkal szemben álló csapat, a Vörös ingesek vezetője.)
[Aki nem ismerné, Pál Feri korunk jó nevű előadója, pap és lelkész, aki százak előtt tartja heti sűrűséggel előadásait, s aki ezekből könyveket szerkeszt.]
***
A fiatalok Bibliája címlapját nem a szokásos betűtípussal nyomtatnám, hanem olyasmivel, amiket graffitiken látok.
***   
Ízelítő a Zsid 3. f.-ből:
II. JÉZUS MINT HŰSÉGES FŐPAP
Krisztus több, mint Mózes
…Jézus milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte … a mindenséget Isten alkotta… Krisztus mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban…
Buzdítás az állhatatosságra
a Szentlélek mondja: mikor meghalljátok a szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket… Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, … senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, ha hitünkben mindvégig kitartunk. [Mózes idején] nemde a bűnösök teste a pusztában veszett el? És …nem jutnak el nyugalma (országába) a hitetlenek. Közöm. Amint Mózes vezette népét, Krisztus is a benne hívőket. A belé vetett hit vezet el országába. A zsidók negyven évig bolyongtak a pusztában, s csak a második generáció léphetett be az ígéret földjére, hitetlenségük miatt az első nem. Pál többször kijelenti, hogy a hit üdvözít. Ez a levél is (lehet, hogy más írta) ezt erősíti. Érdemes rajta elgondolkozni.     

Ha én festő lennék…
„Lehettem volna oktató, s nem ily töltőtoll koptató…”   
De nem lettem…
Ma már nincs jelentősége, de a művészetek iránt erős affinitást mutattam egész életemben. Egyik kedves festőm – P.-A. Renoir – gondolataiból sokat merítettem. Közülük is egyet idemásolok. Azt írja: „Ha arra gondolok, hogy értelmiségi családban is születhettem volna! Évekig is eltartott volna, míg megszabadulok az előítéletektől, és olyannak látom a dolgokat, amilyenek. És akár fakezű is lehettem volna.”
Ez így van.
Az ő és a művészetet szerető világ szerencséjére a kézi porcelánfestésben forradalmi technológiai változás állt be, és ő mint porcelánfestő feleslegessé vált. Viszont tapasztalta, hogy tízszer olyan gyorsan fest, mint a többi munkás. Ez a felismerés a festészet felé terelte érdeklődését. Másutt később ezt írja: „Egy reggel egyikünknek elfogyott a fekete festéke, és ezzel megszületett az impresszionizmus”.
Talán ennél bonyolultabb volt a folyamat, de az irányzat tényleg megszületett, és Renoir sokáig közéjük tartozott. Egyik fia, Jean meg a filmszakmában jeleskedett.
Renoir sorsát továbbgondolva, meglehet, hogy korunkban a fotózást választaná. Mindenesetre az ő kijelentéseit a fényképészet területére vetítve érdekes meggondolásokra akadhatunk.
Foglalkoztat a kérdés, hogy egy-egy fotót a FB-ra téve megidézem a mestert, mert jó dolgokat írt le, hagyott ránk.
Ha arra gondolok, hogy tízszer gyorsabban dolgozott a szakmájában, mint az átlag, magamra is vonatkoztathatom. Gyorsan írok, ha van egy épkézláb ötletem – madzag, amelyre kicsapódhat a kandiscukor.  
Ízelítő a Zsid 2. f.-ből:
Mi Krisztushoz tartozunk
…a mérhetetlen üdvösséget… először az Úr hirdetett, és a Szentlélek … adományaival igaznak bizonyított. … Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött… minden az uralma alatt áll. …Jézus… Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált… akiért és aki által minden lett… a szenvedésben tökéletesítette.  Jézus halálával legyőzte azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, hogy felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett… hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas, és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit… mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. Közöm. A fejezet mondanivalóját a Credo a következőkben összegezi: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült… keresztre feszítették, kínhalált szenvedett… eltemették, harmadnapra feltámadott… Az apostolok többen osztják Pál szavait: Mivel kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. (Pl. 1Jn 2,1)

Többnyire dallamok cirkálnak a fejemben, néha kifejezések is. Ilyen a redundáns, ezért kerülendő „de viszont…” Nyelvtanilag helytelen, de viszont stílusértéke van. Hogy ne mondjam, olyan pocsék, hogy már-már szép. Ez a de viszont magyar tanárom hangján szólal meg bennem, aki nyilván ironikus célzattal alkalmazta ezt a kettős kötőszót. A de viszont valamiképpen ráerősít az ellentétességre. Jobb, mint a tréfás hangzású „ellenberger” (Jól írtam? Ki tudja? Ilyen szó nincs is). Hogy a szavak torzítása stíluseszköz, arra példaként emlegetem és idecitálom Kosztolányi termékét, aki felveti: nehéz dolga lehet a műfordítónak, aki idegen nyelvre kívánja áttenni a kérdést: Öregem, breteg vagy?
Soha nem agyaltam ezen a mesterségesen elfajzatott szón. Most úgy vélem, hogy maga a szó is kínban van, tényleg breteg. Ezzel a ráerősítéssel nyomatékosítja, hogy akitől azt kérdezik, hogy breteg vagy? az tényleg beteg.
Kicsit olyan ez, mint a felkötött karú ember látványa. Mielőtt megszólal, tudjuk, hogy óvatosan kell hozzá közelíteni, mert baj van a karjával. Lehet, hogy megrándult, lehet, hogy kificamodott vállban, lehet, hogy eltört, lehet, hogy tenisz könyöke van, uram bocsá’ az is előfordulhat, hogy csak színészkedik, hogy kihúzhassa magát valamilyen megerőltető feladat alól, stb., stb.         
Mindent összevetve én leborulok e nemzet nyelvének nagysága előtt.
Továbbá turgudorgok irgigy bergeszérgélnirgi.
Ízelítő a zsidóknak írt levél 1. f.-ből:
Bevezetés
…Isten a próféták, majd a  Fia által szólt hozzánk, aki dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn szavával a mindenséget. A megváltást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján…
I. A FIÚ ÉS AZ ANGYALOK
Krisztus fönségesebb az angyaloknál
Isten Jézusról: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.”… és még: „Imádja őt Isten minden angyala.” …Isten, trónod áll örökre… Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett. Továbbá…: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet? … Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd örökölik az üdvösséget. Közöm. Elöljáróban. Tudni illik, hogy nem Pál írta ezt a levelet, mert stílusa nem rá vall. Hihetőleg az ő köréhez tartozó valaki a szerzője. A fejezet Krisztus isteni méltóságát igazolja bibliai kitételekkel, amelyeket az Isten nyilatkoztatott ki róla. csaknem himnusz, azaz ünnepélyes hangvételű hódolat a Fiú előtt. Ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Aki az Atával egy tisztelet – imádás illeti.

Azt hiszem, nem vagyok dadogós, csak hát ma a Mammutban jártunk, és a CCC-nél cccipőt vettünk. Mindjárt két párat. Egyet nekem, mert a régi cserben hagyott, a sarunak pedig idővel le kell kerülnie a lábamról. T.-nek is találtunk egy perc alatt egy megfelelőt.  És mivel éppen egy 40%-os napra érkeztünk, alig került a két pár többe, mint amennyit elképzeltem az enyém áraként.
De semmit sem adnak ingyen. Cserébe azt kérték, hogy értesíthessenek egy-egy akciójukról. Hát értesítsenek.
Két év múlva úgyis tönkremegy az új cipőm, ahogy én ismerem magamat.
***
Szegény embert az ág is húzza. Megtudtam, hogy a Picasa és a Google hátat fordítottak egymásnak. Elég érzékenyen érintett, mert a Picasa fantázianevű fotómanipulátort tudtam kezelni, és nyersképeimet a lehető legkifejezőbb állapotba hozni. Az új lehetőségek a korábbihoz képest, hogy is mondjam, meglehetősen szerények. Ráadásul a betárolt fotókat egyszerű formában őrzi meg, tehát hogy ne mondjam, pixelesek lesznek a képek. Így hát /

/ Tőlem ne várjon senki dalt, / Nem az vagyok, ki voltam egykor, / Belőlem a jobb rész kihalt./  Azért tovább fényképezek, azzal a titkos reménnyel, hogy a két cég megalkuszik egymással és a picasa visszatér a google felületre.
Amit itt leírtam, annak csak a töredékét látom át világosan, de eredményét már tapasztalom.
Ízelítő a Filemonnak írt levélből
Címzés és üdvözlet
…Filemonnak kegyelem és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Jézus Krisztustól! … imádságomban megemlékezem rólad, … hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt...
A menekült rabszolga ügye
…Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet... Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani… azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint szeretett testvért, … fogadd őt. Ha megkárosított, …megtérítem. … Egyúttal készíts szállást is nekem. Remélem ugyanis, hogy visszakaptok… Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen. Közöm. Pál megkeresztel egy rabszolgát és visszaküldi gazdájához, hogy fogadja a testvérnek kijáró szeretettel. Itt már nincs szabad és rabszolga, szegény és gazdag, nő és férfi, mindnyájan egyek Krisztusban. Közöttünk is így kell lennie.

• L. (5) rajzolt nekem a születésnapomra. Egészen levett lábamról jókívánságainak a megfogalmazásával. A képen adva egy pálmafa, mellette egy kiikszelt szív, a pálmából felfelé egy négy szirmú virág emelkedik ki, és ezt az egészet egy tizenhat szívből álló koszorú övezi.
  A kép szimbóluma. A fa talán én vagyok, a belőle sarjadzó virág talán ő(k), a pálma árnyékába rajzolt két vonallal áthúzott szív azt jelképezi, hogy ne kelljen megműteni a szívemet. A 16 szív koszorúja a szeretet jele, amellyel körbevesznek engem.
  Azonnal kiraktam a többi kedvesség mellé, pl. Estelle képe mellé, aki ezt írta évekkel ezelőtt: Bonne fête nade papa. Estelle. Hát nem aranyosak? Szép dolog a Nobel-díj, de meghittebbek ezek a személyes, szép lelkű, gyermeki megfogalmazások.
  ***
  Ahogy vénül az ember, annál többen emlékeznek meg róla szép szavakkal. Felhívtak távollévő gyerekeink is. Hosszas beszélgetések estek, s megtudtam aktuális részleteket az életükről. Hogy jól vannak, az általában elég hamar kiderül. Ilyenkor úgy tesztelem őket, mint egy világtalan. Már az első mondat után kiderül, hogy nagyobb zökkenők nélkül zajlik életük vagy sem. Nemritkán átadom feleségemnek a telefont néhány elhangzó mondat után, mert megnyugtat a tudat: nagyobb zűrök nélkül élnek s állnak a kihívások elé. Persze szívesen hallgatom is a telefonjukat.
  Jelenleg – hála Istennek – elmondhatom, hogy mindnek jó a hangja, nincsenek különösebb események, amelyek kibillentenék őket a normalitás keretei közül.
  Ízelítő a Tit 3. f.-ből:
  Elöljárók és embertársak
  Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fölöttes hatóságoknak, engedelmeskedjenek, és legyenek készen minden jóra. Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretők és barátságosak, szelídek… egykor mi magunk is balgák… voltunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást. Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket… irgalmasságból, …hogy megigazuljunk, … Akik hisznek az Istenben, igyekezzenek jó példát adni. Ez válik az embereknek javukra és hasznukra. Kerüld az oktalan vitát, a veszekedést, a szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan...
  Befejezés
  …Tanulják meg a mieink, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek. Köszöntenek mindnyájan... Kegyelem mindnyájatokkal! Közöm. – A felettesek iránt türelemre int Pál, annak a belátására, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. – Szívem szerint szól, amikor azt írja: Kerüld a vitát, mert hiábavaló és haszontalan. Vannak emberek, akik a vita kedvéért vitatkoznak, és a kákán is csomót keresnek. Az én formám nem ez. Inkább azokkal tartok, akik szerint az a jó vita, amelyet el sem kezdtek. – A világ tele van békétlenséggel, kudarcos, félresikerült életekkel, üldözöttekkel és üldözőkkel, menekülőkkel és kergetőkkel. Erőszakot tevőkkel és áldozatokkal, megkínozottakkal és kínzókkal. Életünk váljék az emberek javára, fohászkodjunk a kedvező irányú változásokért, s amit tehetünk a világ kiszolgáltatott szegényeiért, tegyük.