Mickey webnaplója

Ha én festő lennék…
„Lehettem volna oktató, s nem ily töltőtoll koptató…”   
De nem lettem…
Ma már nincs jelentősége, de a művészetek iránt erős affinitást mutattam egész életemben. Egyik kedves festőm – P.-A. Renoir – gondolataiból sokat merítettem. Közülük is egyet idemásolok. Azt írja: „Ha arra gondolok, hogy értelmiségi családban is születhettem volna! Évekig is eltartott volna, míg megszabadulok az előítéletektől, és olyannak látom a dolgokat, amilyenek. És akár fakezű is lehettem volna.”
Ez így van.
Az ő és a művészetet szerető világ szerencséjére a kézi porcelánfestésben forradalmi technológiai változás állt be, és ő mint porcelánfestő feleslegessé vált. Viszont tapasztalta, hogy tízszer olyan gyorsan fest, mint a többi munkás. Ez a felismerés a festészet felé terelte érdeklődését. Másutt később ezt írja: „Egy reggel egyikünknek elfogyott a fekete festéke, és ezzel megszületett az impresszionizmus”.
Talán ennél bonyolultabb volt a folyamat, de az irányzat tényleg megszületett, és Renoir sokáig közéjük tartozott. Egyik fia, Jean meg a filmszakmában jeleskedett.
Renoir sorsát továbbgondolva, meglehet, hogy korunkban a fotózást választaná. Mindenesetre az ő kijelentéseit a fényképészet területére vetítve érdekes meggondolásokra akadhatunk.
Foglalkoztat a kérdés, hogy egy-egy fotót a FB-ra téve megidézem a mestert, mert jó dolgokat írt le, hagyott ránk.
Ha arra gondolok, hogy tízszer gyorsabban dolgozott a szakmájában, mint az átlag, magamra is vonatkoztathatom. Gyorsan írok, ha van egy épkézláb ötletem – madzag, amelyre kicsapódhat a kandiscukor.  
Ízelítő a Zsid 2. f.-ből:
Mi Krisztushoz tartozunk
…a mérhetetlen üdvösséget… először az Úr hirdetett, és a Szentlélek … adományaival igaznak bizonyított. … Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött… minden az uralma alatt áll. …Jézus… Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált… akiért és aki által minden lett… a szenvedésben tökéletesítette.  Jézus halálával legyőzte azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, hogy felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett… hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas, és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit… mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. Közöm. A fejezet mondanivalóját a Credo a következőkben összegezi: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült… keresztre feszítették, kínhalált szenvedett… eltemették, harmadnapra feltámadott… Az apostolok többen osztják Pál szavait: Mivel kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. (Pl. 1Jn 2,1)