Nem tudom, vette-e valaki a bátorságot ahhoz, hogy egzakt módon meghatározza, mennyi jövedelem – ha úgy tetszik, élettér – esik egy főre, ha tudjuk, több mint hatmilliárdnyian vagyunk ez idő szerint.
Azért lenne roppant érdekes kiszámítani, mert kiderülne belőle, hogy természetben vagy pénzösszegben fejenként, arányosan mennyit fogyaszthatunk. Vagyis ha átlagember vagyok, egyik személye a sokaságnak meddig „terjedhetek”, mennyit költhetek úgy, hogy ne legyek mások terhére, kárára, ne éljek a többiek rovására. Persze a közhelyes példánál maradva: igazából emberfia nem képes megmondani azt, hogy két nyílhegy megér-e egy dárdát, s hogy egy liter benzin vagy sör ér-e többet. Mégis jó közelítéssel lehetséges az összeg meghatározása.
A cseheknél és a szlovákoknál egy-egy parlamenti képviselő egy hónapig a helyi minimálbérből élt. Részletesen leírták, hogy milyen precíz beosztással kellett élniük.
A világ helyzete pedig az általuk körvonalazott szűkösségnél lényegesen rosszabb. A világ jó részén nincs minimálbér, nincs szociális gondoskodás, hanem létért folyó küzdelem van gumi játékszabályokkal, ököljoggal. (Nagyban is ez folyik, csak sokkal cizelláltabb formában.)
Hozzáteszem azonnal, hogy ha illő szerénységgel élnék, még mindig nem mondhatnám el, hogy erkölcsös vagyok, pusztán annyit hangoztathatnék, hogy szolidáris vagyok a többiekkel anyagi téren.
Az erkölcs a szeretetben létezés, a jézuskövető magatartás.
Tudvalévő, hogy az ószövetség emberének a kőtáblákhoz kellett volna igazodni. Nem ezt tette. Jahve helyett maga kezdte összerakni ezernyi szabályból álló törvényét, tele kiskapukkal. Nemde a mai civilizáció is ezt teszi Jézus egyetlen szeretetparancsának megtartására való törekvés helyett. Ma Magyarországon több mint 27 000 jogszabály hatályos. A címüket se lehet megjegyezni, nemhogy betartani őket. Ezt a szamár szabálytömeget bálványozzuk, s talán még büszkék is vagyunk rá, hogy milyen menő dolgot alkottunk.
Szenvedünk is tőle naponta.
Csakugyan vissza kellene térni a gyökereinkhez. Nekünk magyaroknak, de Európának is, mely keresztény gyökerű, de legyint rá, sőt a világ egyéb részeinek is, hogy megismerje s kövesse az Új szövetséget lelkületében.
Kár, hogy nem ezt tesszük. Sokba kerül nekünk – mindnyájunknak, szegénynek és gazdagnak, fiatalnak és idősnek, nőnek, férfinak, kövérnek és soványnak egyaránt
Utolsó kommentek