Mickey webnaplója

Caluire (július 22 - augusztus 14.)

Prélude

Gimnazista koromból való az a tanítás, hogy a bulit akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb, mert akkor szép emlékként rögzül. Ennek a bölcsessége könnyen belátható. Ha előbb eljövök, nem tapasztalom meg az ízét, ha később, amikor már unalomba fullad, akkor ette a fene. Kicsit így volt ez a bő háromhetes Franciaországbeli tartózkodásunkkal is. Annyival árnyaltabb a kép, hogy repülőjegyeink eleve meghatározták kintlétünk hosszát. Ugyanezért viszont rá tudtunk készülni arra, hogy ennyi ideig leszünk Caluire-ben Tücsi meg én.

Mindenki a tenyerén hordozott bennünket. Marci feldobott Ferihegyen, a jet elrepült velünk, s François elkapott a Saint Exupéry-n. Visszafelé fordítva játszottuk el mindezt. Útközben láttuk a kék eget felül, a fehér felhőket alul és olykor a zöld földet a pincében odalent. Odafelé az Alpokat, s nagyocska tavakat, sokszor folyókat. Visszafelé sokáig felhők felett haladgattunk. Szinte csak a Mont Blanc-t láttuk. Akkora volt oldalvást alattunk, mint egy jókora szikladarab. A jéghegy csúcsa. Később egyéb havas hegylánc-részletekben is gyönyörködtünk.

Kint tartózkodásunknak mindjárt az elején tudatosítottam magamban, hogy itthon sem néztem meg Magyarország nevezetességeit, odakint se akartam eljátszani ezt Franciaországgal. Mégis eljutottunk Oyonnax-ba, Ars-ba. Lyonba többször is. Nem elsősorban turistaútra indultunk, hanem Éváékhoz. Ehhez tartva magunkat minden a helyére került. A látszólag üres idők, s a programmal teliek egyaránt.

F. Cavalli és Éva megvett egy nagy lakást a caluiri domb tetején. Az ötödiken laknak, onnan nyugatra kb. 120 fokos látószögben ellátni mintegy 30–50 km-re. Alattuk egy szupermarket, mellettük parkok, játszóterek, mögötte magas-csúcsos templom, ahonnan gongszerű hangon szólnak a negyedórák és az egészek. (Oyonnax-ban szintén ilyesféle a toronyóra hangja. Nem harang üti el a delet, hanem fémes hangú gongféle.) Lenn a völgyben folyik a Saône, mely keskenyebb, de mélyebb és gyorsabb folyású, mint a Rhône. Csak sejtjük a fasor mögött a vizet, de nem látszik az ablakból. Távolabb a Monte d’Or. A gazdag családi birtokok erdő borította vidéke kastélyokkal, kúriákkal, s legtávolabb a Lyoni-hegység. Leginkább a Bükk vonalait idézi. Magassága szintén.

A keleti oldalon jól látszik a Rhône. Lyontól hajózható, lefelé délnek, de a látható szakasza nem. Túlpartján közel-távol Lyon peremvárosai látszanak (kb. 5–10). Különösen szépek az esti-éjszakai fények. Álló gyöngysor a sok település fénye. Mozgó fények az araszoló szentjánosbogarakat idéző apró autócskák. El-elbújnak, majd újra megmutatkoznak, az utakon haladtukban. Ide látszanak a Bugey-menti Atomerőmű hűtőtornyai, melyek mindig felhőt pipálnak. Saint Sorlin a távoli (kb. 40 km-re lévő) hegyek tövében húzódik meg. Ott volt Éváék lagzija. Szép időben láttuk az Alpok vonulatát (150–200 km). S a reptér tornyát közel 30 km-re.

Égi színjáték

Leírtam, mit láttunk az ablakból, ha lenézünk a városra. Ám órákat töltöttem el a felhők bámulásával. Több-kevesebb sikerrel próbáltam bizonygatni, hogy másmilyen felhők tarkítják az eget Lyonban, mint nálunk. Jobb híján azt vélem, hogy mire hozzánk elérnek nyugatról, egybemosódnak hatalmas szürke paplanná állnak össze. Nagyon rajzos, nagyon kontúros felhők az itteniek. Festő szeme kellene hozzá, hogy értékelje az árnyalatok gazdagságát és állandó változásukat. Hosszas naplementéket csodáltam meg. (Nyáron az igazi sötétség kb. féltizenegykor áll be. Addig szürkül, változik az ég színe, de nincs teljes sötétség.)

Nagyon sajnálom, hogy nem vittünk fényképezőgépet magunkkal. Egyszer volt hatalmas vihar. Dörgött és villámlott százkilométereket meghaladó körben. A villámok egy része hasonló volt a mieinkhez, de akadt egészen szokatlan is közöttük. Mintha egy égi rózsa szirmainak a kontúrjait rajzolták volna meg az egymástól független, de kb. egy idejű felvillanások. Korábban nem találkoztam ilyen komplikált villám-rendszerrel.

Időjárás

Kiérve hatalmas meleg fogadott (Igaz is: meleg fogadtatásban volt részünk). Hamarosan elérte a 39 fokot a nappali hőség. Az volt a vigasztalan az egészben, hogy nem tudtuk, meddig fog tartani. Emlékeztetett rá Éva, hogy 2003-ban három hónapig tartott Lyonban a kánikula. Kérdeztem tőle, hogy vészeltétek át. Mire ő: Nálatok voltunk nyáron. Nem? De – válaszoltam. Máig nem tudom, a hőség ment az agyamra, vagy öreg vagyok. Egyébként a meteorológia mindig sejtetett valamiféle kedvező fordulatot, melyek rendre meghiúsultak. Egy idő után meg se néztem, mivel kecsegtetnek. Majd megérezzük, ha fázunk – biztattam a többieket is.

A hőség végül is kapóra jött. A lakásban szinte állandóan nagy a huzat, így nedves trikóban elviselhető volt a nagy meleg is. A tévé sűrűn meghirdette, mit tegyenek az emberek: Próbáljanak meg egy-két órát légkondis helyen eltölteni. Próbáljanak meg lefürödni hűvös vízben, s huzamosabb időn át lehűteni testüket. Töröljék megukat nedves kendővel, s a rászorulókat segítsék, itassák, s maguk is sokat igyanak. Hát persze. A kb. másfél hetes hőség idején kibeszélgettük magunkat, néztük a helyi csatornákat a tévén, hallgattuk az URH-s rádió adásait. S újra elolvastam O’Henry Visszaeső bűnösét, de elkezdtem A. Tolsztoj Golgotáját is. Maradék időmben az új Larousse de poche 2007 alapján próbáltam belekóstolni a franciába. Olvasás közben azon röhögtem, hogy akinek az életrajzában csak née (született) szerepel, idén nem halhat meg, sőt jövőre sem, mert a Larousse szerint 2007-ben még él.

Tv, rádió

Sok a kereskedelmi adás a tévén, a rádiókon. A tévéadók nagyon sok interjút adnak (olcsó műsor). Sokféle játékot közvetítenek, s a híradások főszereplője inkább Libanon volt, mint Izrael. Megmutatták a fájdalmak okait, elbeszélgettek a lakosokkal.

Az URH-sávon kétszer háromszor annyi adó jön, mint nálunk, vagy pl. Lengyelországban. A bemondók általában igen érthetően artikulálnak, olyik hadarva beszél. Gondolom, a reklámidő szorítása rászoktatta őket a gyorsaságra. Meglepően sok a francia nyelvű sanzon, sláger stb. Lényegesen ritkábban hallani angol szöveget. Még arabot is sűrűbben. (A radio salam arab nyelvű), de van olasz adás is. A radio classique hangvétele jobban hasonlít a Bartókhoz, mint a német Klassik R.-hoz. Utóbbi pörgősebb. Két egyházi adót ismertem fel, a R. Esperance-t és a R. Chretienne-t. Ezek a Mária-rádióra emlékeztettek, különösen a R. E.

A város

Nem volna becsületes útikalauzt adni 3 félnapos séta alapján a városról. Lyonról nem sokat tudok. Jellegzetesek az ablakok tetején található, többnyire pléh csipkés függőleges izék, párkányok, oromdíszek. Jó. A lakótelepeken persze ez nincs így. A történelmi városrészben (budai oldal: hegyes-völgyes, a Rhône jobb partja) felújított régi házak sorjáznak. Mindenki felmegy gyalog (mi siklóval) a Fourvière-hez. Ez egy látványos szecessziós, belül is szép templom. Ott tartózkodásunk idején gazdagodott a győri könnyező Szűzanya képének másolatával. (Az altemplomban gyűjtik a Mária-kegyhelyek képeit, szobrait.) Fentről szép a kilátás. Látszik a Saône, s a másik oldalon a Rhône. Mindkét folyót megfelelő sűrűségben hidak szelik át (közülük 3 db. csak gyalogos forgalomra készült). Könnyű nekik – jegyeztem meg –, mert keskeny folyók ezek a mi Dunánkhoz képest. Öröm átsétálni egy ilyen kis keskeny hidacskán. Meg is tettük. A folyó kanyarulatai zárják le a tájat, illetve a kanyarulatok mögötti sűrű házacskák százai a domboldalon. Ez volt a másik olyan fotótéma, amit gép híján ejtenünk kellett. Érdekesebb, megkapóbb a látvány, mint a szentendrei tetőkről készült fotó. Sok tetőcske, színes házacska a folyó fölött. De felülről nézvést pedig a tetők játéka kínál csemegét. Megfigyeltem, hogy az építészek milyen szellemesen, érdekesen kezelik a szintkülönbségeket. Van rá pénzük, hogy megfúrják a hegyeket, számos alagúttal segítve a haladást, s sűrűn találkoztunk áthidalókkal, mini viaduktokkal is, hogy megkíméljék a gyalogosokat a föl-lesétálások egy részétől. Nálunk inkább átmennek a hegyen az utak (pl. a Rózsadombon, ahelyett, hogy a Pasarétre alagúton haladnának a járművek). Lyon régi-régi város. Mi még bőven a honfoglalás előtt álltunk, mikor a szaracének betörtek a folyóvölgybe, s törtek-zúztak. A korabeli (7. szd.) St. Lizier templomot felgyújtották. Nagyon vénséges vén házak találhatók a Saint Jean-katedrális közelében, mely kb. a muhi csata idejéből való, s ma is áll, működik, fenségesen.

Lyon-

ban sétálva találkoztam még egy nekem új természeti jelenséggel. A Rhône-part mellett az egyik szökőkút előtt álltam, hogy a szélporlasztotta víz hűsítsen a melegben. Hátam mögött ragyogott a Nap, s olyan szög alatt, s a szél úgy fújta a permetet, hogy a keletkezett szivárvány teljes kört alkotott. Ahogy alábbhagyott a szél, vagy változtatta irányát, úgy módosult a kép is. Mindenesetre többször ismétlődött, hogy az ív teljesen körbeért. Percekig bámultam a reménység ívére, amely immár inkább a beteljesülésre emlékeztetett. Azt hiszem, mindez megmutatható lett volna, ha van nálam fotóapparát.

Többször sétáltunk a ligetekben a gyerekekkel, olykor az egész családdal. Az ott töltött 23 nap alatt egyszer láttam egy apró pókot a ligetben, de egyetlenegy szúnyoggal sem találkoztunk mindvégig. Madár bőven van, szarka, galamb, fecske. A növények között sok a vastag, fényes levelű dísznövény. Délszakiaknak gondolom őket. Törzsükről sokszor hallani a kabócák zsongását.

emberek

Éváék maguk is barátságosak, sok a jó ismerősük, barátjuk. Sűrűn látogattak hozzájuk a legkülönfélébb korúak egy-egy kávéra, beszélgetésre. Kicsit búcsúzni is jöttek a Cavalliak költözködése miatt. De maguk is sűrűn felugrottak a szomszédokhoz egy kis tereferére. Közös sétákat terveztek. Francois adott hétvégén szomszédjuk furgonjával jött haza Párizsból. Megbeszélték a közös hazajövetelt, mert egyszerre végeztek nagyjából. Ha valamire szükség van, szívesen segítenek egymásnak. Éváék pl. két autóülést kértek kölcsön, hogy hét személyes kocsijukban mindenki leülhessen az átmenetileg megnövekedett létszám ellenére. Csak sorolok néhány kedves arcot: Jean-Marie Lannoy, aki tíz éve mindennap imádkozik a Zsorzsovisokért. A szomszédból Marc és Elodie, Ornella, Odette, az idős szomszéd, aki sokat pesztrálta a gyerekeket. És még sokan mások. Egyedülállók és házasok, tört és egész családok.

A családról itt nem írok sokat, mert őket látni kell, fénykép pedig kevés készült, s csak később kapunk belőlük, részben pedig mindenki ismeri a 9 éves Mátyást, a 7 éves Timothée-t és a több mint másfél éves Estelle-t, aki tiszta Éva, tiszta Tücsi, tiszta Francois, tiszta nagypapa, tiszta Matyika, tiszta Kati, tiszta déda, tiszta, mikor megfürdött.

A gyerekek szeretnek hancúrozni, s megváltás lesz nekik a kertes ház a lakótelepi lakás után, mert az 5.-en leginkább csöndben kell(ene) lenni, labdázni tilos, a tévé előtt ülni sem lehet egész nap, még akkor se, ha olykor a képernyő váltja fel.

Éva megint többet beszél hozzájuk magyarul. Próbálja átadni ezt az értéket is. Szerintem a maguk módján mindannyian tudják is a magyar nyelvet. Eladni már nem lehetne egyiküket sem. Estelle is kezdi kapizsgálni a szavakat.

Éva szeretne egy negyediket is. A papa és a fiúk is. Biztattam: Mondja meg a fiúknak, hogy az élő baba sok törődést igényel, és csak akkor képes a több munkát elvégezni a mama, ha egyre inkább segítenek neki a napi teendőkben. Legalább abban, hogy nem dobálják szét a holmijukat, s az általános rendrakásban, törölgetésben, némi takarításban, bevásárlásban stb.

Oyonnax

Nászunk lakik ott. Szép helyre települt városka. Közel az Alpok aljához. Ipari település. A francia műanyaggyártás bölcsője. Bruno Cavalli szemüvegkeretek tervezője, kivitelezője, gyártója nyugdíjba vonulásáig ebből tartja el nyolc gyermekét egyedül. A ház az ő műve. A képek a falon, barátai festményei. A külső és belső térelrendezés a velencei születésű mesterember szorgalmát, ízlését dicséri. Mindent szépre kivitelezett. Sokat dolgozott az emeletes házon. Minden gyereknek külön szobácskát épített az emeleten. Kellett, mert különben állami gondozásba vették volna a félárvákat. Felesége szép arcú hölgy. Tíz évig kómában feküdt kórházban, majd meghalt. Kómában készült arcképe is szép. Tiszta, és békés arca volt. Máig a szentek (Szűzanya, Pio, pápák arcképe) társaságában a két fénykép. Most évek óta a keresztszülők lakják az emeleti részt. A földszinten egy lakást általában szegény sorsú fiataloknak adja oda Bruno. Nem mertem rákérdezni, hogy most van-e lakója.

Ars.

Több ilyen nevű település is van Franciaországban. Ahol Jean-Marie Vianney élt, az Ain megyében van, Lyontól északra 20–30 km-re. A községnek alighanem egyetlen nevezetessége a szent. A templom egyik mellékkápolnájában kb. két méter magasságban fekszik hanyatt a szent papi ruhában. Lábán fekete cipő. Arca mintha festett porcelánból volna, vagy viaszmaszk takarná. Azt mondják, hogy nem: ez ő maga, így maradt meg egészben. Keze talán összekulcsolva a mellén. Kegytárgybolt, könyvesbolt, levelezőlap. Mind az arsi plébánost népszerűsíti. Megnézzük egykori hajlékát, plébániáját. Sok korabeli eszköz, kocsi, egyszerű konyhafelszerelés, szertartások kellékei, a szent ruhái, papucsa, cipői. Nagyon szerény, primitíven egyszerű tárgyak. Ő volt a nagy: Isten tetszése szerinti. Próbáltam felidézni a róla szóló könyvet. Külön csarnokszerű kápolna szolgál elmélkedésre, gyertyák, mécsesek meggyújtására. Ott csend van, csendes imádkozók ülnek, térdelnek benne. Jean-Marie emléknapján látogattunk Ars-ba. Egy körmenetbe botlottunk. Sok-sok pap és ministráns vezette a szertartást. A résztvevőket több százra becsültük, noha péntek lévén munkanapra esett az ünneplés. A menet a falu felé tartott a mező felől. Énekelve, rózsafüzérezve, elmélkedve imádkozták meg Jézus szenvedéstörténetének a fázisait. Mindenkinek a kezében füzetke az énekrenddel és imák sorrendjével.

C’est fini

Még sok mondandóm volna, de ez nem regény, hanem blog, és arra szolgál, hogy egy kis ízelítőt nyújtson azoknak, akik nem voltak velünk együtt.

Így írhatnék a tisztaságról, a szervezett hulladékgyűjtésről. Otthon 3 felé rakják a szemetet: vegyes, papír-plasztik, üveg. Ha jól figyeltem meg, ezekből a papír-műanyag és a vegyes háztartási szemét kerül a kukákba külön, az üveget elviszik a konténerig. Mindenütt van üveggyűjtő, nem kell sehol messzire vinni. Nagy örömmel dobálják a palackokat bele, hadd törjenek. Semmiféle üveget nem vesznek vissza.

Írhatnék a játszóterekről. Ezek körülkerítettek, szivaccsal leterítettek, működő játékszerekkel. Ezek tartósak, senki sem akarja összetörni őket, s gyerekek használják. Kutyák kizárva a kerítés mögé.

Írhatnék a miseliturgia magyartól eltérő különlegességeiről. Na jó, röviden vázolom. Oyonnax-ban egy kis mosolygós néger ministránslány jön hátra középen s az utolsó sorban ülőket szólítja áldozáshoz. Kettőt kézen fog, a többiek követik. Majd következik az utolsó előtti sor, és így tovább. Középen mennek előre, a szélén vissza. Nincs torlódás, nincs tülekedés.

A pap misekezdés előtt a belépőket sorra bonjourral köszönti. Megbeszéli a segítőkkel a teendőket. Egy orgonál, egy vezényel és mikrofonba énekli az éneket. Ketten az olvasmányokat mondják, ketten a hívek könyörgését. Ezek majd mindegyike egyben áldoztató is. Caluire-ben a papon kívül négyen áldoztattak a segítők közül.

A mise elején ketten adogatják a bejövőknek a hívek misekönyvét. A műbőrbe kötött kötet elején a leggyakoribb imák, a teljes miseszöveg különféle variációkban található, majd kb. 8–900 féle ének kottával, teljes szöveggel.

A mise elején a karvezető Bonjour toutes! (Jónapot mindenkinek!) üdvözlő szavakkal fordul a hívekhez, s beszél az énekrendről. A pap ugyanígy kezdi a misét. Bonjour toutes! Éneklés előtt a karvezető bemondja a számot, kicsit kivár, hogy mindenki kikereshesse a dalt, majd mikrofonba énekel, közben diktálja a tempót a híveknek és az orgonistának egyaránt. A segítők együtt áldoznak a szentélyben. A pap kiosztja a szent testet, majd magának is vesz. Elindítja a kelyhet is, melyet a segítők egymásnak nyújtanak, majd maga is megáldozik vele. Mise végén kimegy a hívekhez, elbúcsúzik tőlük, lekezel velük. A kicsik számára helyiség áll rendelkezésre nagy ablakkal, kihangosítással. A szülő innen is követheti a misét, ha úgy véli, hogy gyermeke zavarná a liturgiát.

Megfigyelésem szerint az énekek temperamentumosabbak a magyar daloknál, melyek viszont dallamosabbak. Érdekesebbek viszont a német daloknál, melyek nekem kicsit egyhangúaknak tűntek annak idején.

Lapok, tájékoztató anyagok, brosúrák találhatók minden templomban bőséggel. Előfizetési lehetőségek, támogatást kérő borítékok csekkel, s pénzért meggyújtható mécsesek is szinte mindenütt.