Kolosy tér. Ülök a végállomáson, a 29-es buszon. Kinézek az ablakon. A pad előtt száradó hányás. Benne tapicskol két galamb. Szemezgetik a még emészthetőt. Talán savhiányuk van. Elgondolom: Ebből a bűzös valamiből szép galamb lesz. Persze ez lehetséges, mert abból a bűzös cefréből is szép pálinka lesz. Most újabb galambok érkeznek. Majd egyszerre, mintegy varázsütésre felrebbennek. Mi ütött ezekbe? – morfondírozok, mikor megjelenik a takarásból egy macska. Ő is éhes.
Üzletasszony:
Zsuzsa nálunkjártában elhatározta, hogy megkeresi a helybéli fodrászt. Tőle jövet meséli: – Képzeljétek, a fodrász megkérdezte, hogy nem akarom-e valamilyen jópofa trendi színűre festetni a hajamat. Esetleg pirosra, talán szőkére? Elhárítottam a kérését: Nem, olyan színűnek szeretem a hajamat, amilyen. Mire a fodrász (agitativo): – Jó, akkor fessük ugyanolyan színűre.
Megjegyeztem: Nem lett volna egyszerűbb azt mondania: Fizess még 1500 forintot!
Utolsó kommentek