Karinthy egyszer már leírta: mi az automata. Megnyomsz egy zöld gombot, miáltal kiugrik egy piros gomb, amit szintén meg lehet nyomni. Valamit elcsípett a dologból, de ma már sokkal bonyolultabb a képlet. Dohányzóasztalunkon sorba raktam a XXI. század szakócáit, maroktelefonokat és távkapcsolókat. A mobilokat nem kell bemutatnom, ha nem akarod, is belebotlasz. Van rajta vagy tizenöt-húsz gomb. Mellette a videó távkapcsolója kb 30 gombbal. Mellette a tévétávkapcsoló kb 25 gombbal. Mellette a DVD-lejátszóé legalább 40 gombbal. Namármost. Mindegyik gomb tud valamit, sőt a gombvariációk együtt lenyomva is. Ezeket meg kellene tanulnom, ha meg volnának a használati útmutatók és ha volna türelmem mindet megjegyezni. De tudom, ezek az agycsiklandozások a bevéséssel igen efemerek, mert fejlesztés is van a világon. Holnap digitális lesz a tévé, holnap habot fog verni a mobil, mely most még csak fotózik, kamerázik, tévéműsort kínál, és gyököt von. Holnap eldobhatod a videót, mert elavul, eldobhatod a DVD-t, mert elavul, s kínlódhatsz még újabb, még bonyolultabb, még több gombot felvonultató marokkövekkel, elektronikus szakócákal. Elég kilátátalan, és még a vissza a fára szlogen sem éltethet, mert tapasztalatból tudod, nincs viszatérés, csak előremenetelés. Ezekről a gombokról nem tudunk leszakadni. Mi vagyunk rájuk varrva.
Tegnap megismerkedtem Sony-„tányéraknámmal”, egy MP3-t és CD-t lejátszó automatával. 230-ról és aksiról megy, legalább tizenöt gomb van rajta, s a beleillesztehető korongról 260 slágert kóstoltam végig, az 1950-70 időszak amerikai dallamai egy részét. Nem játssza le viszont e Beatles-összest, a maga kb. 500 számával, mert más típusú MP3. Sebaj, felvesszük egy készülékbarát változatban. Addig hallgatom a beleépített URH és középhullámú rádió adásait.
Utolsó kommentek