Úgy döntöttem, hogy ma a karácsonyfákról szólok, mert van mondandóm. Három minitörténet, három fa, magyarul semmitmondó, de angolul játékos cím volna: Three trees. Hát akkor legyen így.
1. Volt már máskor is ilyen. Barátaink egyike szólt, hogy ritkítaná tűlevelű állományát a kertjükben, kell-e egy douglas-fenyő. Már máskor is azt feleltem, hogy igen. December 23-án megtekintettük lábon a jószágot. Volt kb. 3 (three) méter magas. Csak a kétharmada fért a kocsiba, s mivel összehajtogatni nem lehet, derékmagasságban vágatott el. Most épp egy hónapos és két napos. Noha elmúla a karácsony, el az újév, el vízkereszt, az egész epifánia, sőt az összes fenyőt is rég kidobták már, a miénk még áll a helyén. Levelei is még zömmel a helyükön ülnek. Egyszer tettem rá célzást, hogy mi lenne, ha..., de elképzelésemet feladtam. Végül is elférünk, s kétségtelen tény, hogy vannak egyéb szuvenírek is a lakásunkban. OK. Nevezzük őket dísztárgyaknak. Ez volt hát az egy.
2. Franciaországban is állítanak az újabb időkben fenyőt karácsonykor, ha nem is olyan általános érvénnyel, mint az egykori osztrák–magyar monarchia területén, de mégis. Sokan ellenérzéssel viseltetnek a szokással szemben. Francois vejünk is. Évával beszélgetvén kiderült, karácsonykor milyen kompromisszumos megoldás született. Ősszel költöztek Soucyba, ott is egy kertes házba. A korábbi bérlő fenyőkóróját (még az előző karácsonyról) megtalálta Éva, és – mert férje ellenére van, hogy egy fát vágjanak ki karácsony miatt – ezt a csutakot keltette életre. Minden ágát-bogát betekerte alufóliával, amitől tüneményessé vált, csillogóvá, mint egy jégtől csillogó fa ónos eső után. Persze másmilyen volt, csak hatásában hasonló: ezüstfa az ezüsterdőből. Ezt díszítette tovább a gyerekekkel adventben, mert ott ez a szokás. Együtt készülnek az ünnepre, és mire eljön a szenteste, teljes pompájában áll a fa. Nem tudom (és Éva se), hogy készült-e az ezüstfáról fénykép. Talán nem, mert akkor tudna róla. Ez volt hát a kettesszámú történet.
3. Ha az itt következőket nem hallottam volna, ma nem a három fáról írok, hanem nem tudom, miről. Zita és Zsuzsa mama szerezte be idén a fenyőfát. Zita bátyám fiának lánya – tizenéveske. A bevásárlóközpontban vették meg idén is, éspedig mindjárt kettőt. Ezek hasonlíthatatlanul gyengébb minőségűek voltak az összes többihez képest. Féloldalasak, ritka ágúak, görbék stb. Hazavitték, feldíszítették őket. Zita kérésére választották ki ezeket, mert a kislány idén (is) megsajnálta a csenevész fácskákat, s kérte: Anyu, ezeket vegyük meg, mert ezek olyan csúnyák, hogy senki se fogja őket választani, és akkor a szemétbe kerülnek. Így viszont megúszták a mellőzöttséget, s ezek a rút fenyők megfelelő sminkelés után díszére váltak családi karácsonyuknak.
Utolsó kommentek