II. János Pál pápa megöregedvén, teste eléggé megtöretvén, jubileumi
palástjában ülvén, feszületben végződő botjára támaszkodván viszonylag mindig
ugyanúgy nézett ki. Ugye a szemed előtt van. Egy kúp, mint a lekaszált szénából
rakott kazal. Rajta egy megfáradt fej pici kerek sapkával. Ez az alakzat bennem
úgy él, mint egy erősen sugárzó belső mag, mely beburkolódzott saját aurájába,
s párhuzamosan kitárulkozott Istennek. A palást ősnyugalmat árasztva veszi
körbe. Minden földit kikapcsol, minden égit bekapcsol. Szeretem elképzelni,
hogy nekem is van egy ilyen imaginárius leplem, ez körbevesz, és kikapcsol és
bekapcsol. És akkor befelé éber tudok maradni.
Ha még jobban kívánom érezni
magamat, szájam két szélét felfelé kezdem emelni. Hogy állapotszerűen kiváltsa
belőlem azt az érzést, mely akkor támad, amikor és amitől az ember szájának két
sarka felfelé kezd emelkedni. (Van, aki úgy mondja: mosolyra húzódik a szája.)
Megpróbálok ebben az állapotban megmaradni. És akkor jó. Jelentem, jelen
vagyok, hogy jel-en lehessek.
* **
Eine kleine Musik
Rendrakás közben találtam egy kottagyűjteményt. Nem
különösebben érdekes, Bécsből menekítették haza költözéskor a jezsuiták. Mégis
tartalmaz néhány érdekesebb elemet. Az egyik, hogy a Gyászba borult c. műdalnak
él más dallamvariációja, mely teljesen más szöveggel íródott. A másik, hogy a
Betlehem kis falucskában kezdetű gyerekdalnak van egy Blaskó Mária által
bővebben kifejtett szövege, 3.-szor: Megtaláltam egy elég ócska fénymásolatban
Halmos unisono Győri miséjét, 4.-szer: Nemeshegyi Péter is írt egy erősen
moll-jellegű egyszólamú Magyar misét. Hát ennyi mai kutatásom eredménye.
***
Hazafelé
A HÉV megállt az Árpád-hídnál. „Túlnan vélem, átellenben éppen” egy jó hetvenes ember állongott. Egyik kezével a vascölöp tetejét markolászta, másikkal a kerítésdrótba kapaszkodott. Nagyon elesettnek látszott, bár még nem esett el. Ősz hajú férfi és nő kerülte ki, meg fiatalabbak is. Arcukról olvastam le – csak így ablaküvegen át – az ítéletet.:Ez aztán jól berúgott. Ápolatlan szakálla, pötyögős gatyája (nem volt levizelve – még) bennem is ezt a benyomást keltette, de ez csupán (elő)ítélet részemről is. Rosszul volt. Lehet, hogy valóban alkoholmérgezéstől, vagy szívroham miatt, vagy az előző által kiváltott utóbbitól. Az is lehet, hogy agyi katasztrófa volt készülőben. Soha nem tudom meg, hogy végül is mi lelte, mert elhúzott a HÉV a megállóból. Belőlem csak ennyi fakadt fel: Add, Uram, hogy ne essen el, ha mégoly elesett is ez az ember!
Kolosy tér - reggel - a pékségből az előbb fújták ki ventillátorral a lisztben bővelkedő szmogot. Mindenki igyekszik nagy ívben kikerülni: Szilikózis, oh! Kb. a pékség ajtaja előtt áll a 16 év körüli lány tisztességes öltözetben. Dzsekije is tiszta, hullámos haja is az, frizurája egyszerű, külleme ápolt. Ma reggel másodszor szólít meg: „Segítsen ki néhány forinttal!”Mint a múltkor is, zavarba hoz, futó pillantást vetek rá, s kikerülöm, mint az imént a liszttől sűrű dzsuvát. Miért kéreget? Nem kap otthon zsebpénzt kiflire, tízóraira? Rájött, hogy 5-10 perc alatt összejön a sütemény ára? Nem tudom. Nem tűnik még éhesnek sem. Meg kellene figyelni, vagy tőle, esetleg a kiszolgálóktól megkérdezni, hogy mi okból teszi, amit tesz. Talán majd egyszer. Esküszöm, nem a pénzt sajnálom, de már a jóarcú koldusnak sincs hitele.
Utolsó kommentek