Nemcsak Lázár Ervin játszott a nevekkel.
A nap kérdése: van-e humorérzéke szép, fiatal, gazdag életű
gazdag, szegény, szent, asszony és anya, Árpád-házi Szent Erzsébetnek? Merthogy
az ő éve van, s mindenki vele foglalkozik, mint Mark Twain gyermekregényében az
eltűnt Tom Sawyerrel. Emlékeztetőül: Mindenki megpróbálta felidézni, hogy
milyen kapcsolatban állt Tommal.
Egyik kiskölöknek csak annyi köze volt pl. hozzá, hogy emlékezett, egyszer Tom felpofozta. Idén mindenkitől azt
kérdezik: Mi köze van Erzsébethez, a japánok pl. kinek tartják őt. (A dolog nem
légből kapott. A vatikáni rádió interjút készített Nemeshegyi Péterrel, aki
elmondta, hogy a japánok nem
ismerik egyáltalán Szt. Erzsébetet, s egyáltalán Magyarországról is alig tudnak többet, mint hogy Kodály magyar
zeneszerző és szolfézsmódszere jó, sőt. Ezért náluk megbecsültebb, mint
idehaza, de ennyi volt az elhangzott anyag lényege azzal a codával, hogy NP-nél
keresztségre jelentkezett egy megtérő hölgy, aki eredeti hangzását
követve keresztnévként az Erzsébet nevet választotta.) Nekem persze mindig
szamár szójátékokon jár az eszem. A buszon üldögélve találtam rá.
Megkérdezhetné valaki tőlem: Mondd, melyik magyar
szent életűt ismered jobban:
Boldog Özsébet vagy
Szent Erzsébet?
Ne gondold, hogy
az ő nevével szemtelenkedek. A sajátommal is tudok:
Én vagyok ugyanis a csetlős-botlós Csuklós Miklós.
Van ez is olyan extra és bizarr, mint a Mikkamakka? or nem?
Utolsó kommentek