Korábban azt írtam, hogy majdnem vettem egy Fülest, ami annak idején 2 ft volt, most meg 150. De nem is azt kellene vennem, hanem egy Keménydiót vagy az olasz módra kialakított rejtvények lapját. A pékhez érve mentem be kenyérért. Be kell vallanom, hogy zavart, hogy elfelejtettem reklámzacskót magammal vinni. Szemergett az eső, egyértelmű volt, hogy védenem kell a brúgót. Vettem hát egy műa. zacsit 10 pénzért. Még így is vagy 40 forinttal kedvezőbb itt a kenyér ára a sarki fűszereshez képest. Ez enyhítette mulasztásom miatti fájdalmamat.
Újabb kihívás.
Egy derékszögben meghajolt, fekete kabátos, nehezen meghatározható nemű valaki üldögélt kitekert pózban, valószínűleg mesterségesen összekoszolt fehér kesztyűben az üzletajtó mellett, és reszketeg kézzel hívta fel magára a figyelmet.
„Adakozzatok!!!”
Ha valódi szegény volt, e sorokon keresztül kérek bocsánatot tőle, amiért csalónak festettem le. Ne adtam neki semmit. Mindenesetre produkcióját észlelve elment a kedvem attól, hogy a sarkon lévő újságostól rejtvénylapot kérjek. Mert ha igazi koldus volt, őt illette volna a lap ára.
Képzeljétek, milyen nehéz volna az életem, ha hezitáló típus volnék.
Utolsó kommentek