Mickey webnaplója

Miért kezdünk mostanában takarításba? „Nem tudom, mi az oka, tán a tavasz...” Hát persze, a nappal meghosszabbodása, a fény megnövekedése, mely aktivitásra indítja az egész növényvilágot, de bennünket is. A természet megújul, a növények hozzák legjobb formájukat. Násztáncot lejtenek természetüknek megfelelően, helyükön maradva. Ámde menyasszonyi ékességgel tisztelegnek a fák, várva hogy valahogyan gyümölcsözővé legyenek. S a mező zöldjét is különféle színű és illatú virágok törik meg, teszik ünnepivé. Hogyne szedné össze magát az ember is ezt látva. Megtapasztalja, hogy nem kell megfagynia, ha eddig életben maradt. A természet sürgésforgása életszerű erőfeszítésekre ösztönzi az embert. Megrázza magát, körülnéz, mit kellene megjavítani, kicserélni, felújítani, megtisztítani, kimosni, átrendezni, megcsinosítani. Ha másra nem futja tehetségéből, erejéből, ablakait megtisztítja, hogy méltó módon szemlélhesse az elébe táruló tavasz rezdüléseit. Ez nagyon így van. Nagyon általános tapasztalat.
Szűkítsük le megújulásunkat a mosásra, mosdásra. Minden, ami anyag, ki van téve az elpiszkolódásnak. Elég csak arra gondolni, hogy néznek ki az utcán álló autók, noha nem piszkoltuk őket. Mégis szutykosak a levegőből rájuk telepedő koromtól, portól. De bármit teszünk is, ruhánk is összepiszkolódik – óhatatlanul. Ugyanígy testünk is. Ha másért nem, mert természetünkből fakadóan izzadunk. Ez a sós testnedv ránk szárad, s ha megsavanyodna, kellemetlen szag forrása. Muszáj tehát mosakodni, s egy határon túl nem érdemes védekezni az elpiszkolódásunk ellen. Most arra nem is akarok bővebben kitérni, hogy egész mikrofauna él kültakarónkon, a bőrünkön. Ismereteim szerint több mint százféle mikroorganizmus tenyészik rajta több-kevesebb állandósággal. Köztük hasznosak és igen kellemetlenek is olykor.  Az előzőek miatt tehát muszáj mosnunk és muszáj mosdanunk is, mert akár az életünk mehet rá, de legalábbis rövidül meg a tisztálkodás és a tisztaság hiányában.
Most nézzünk énünk másik dimenziójába. Szellemünk-lelkünk tisztaságára. A vallás a lelki tisztátalanságot, mocskot bűnnek, gyengeségnek, erőtlenségnek, a kísértésekkel való küzdelmünk lanyhulása következményeiként ismeri. Jézus tanításából tudjuk, az elérendő cél a tökéletesség. „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Ezt persze úgy realizálhatjuk, hogy életünk az Atya életébe torkollik, s kapcsolatunk csak a szeretetben valósulhat meg. A tökéleteshez a tökéletlen nem tud kapcsolódni, csak ha ezt az ideált törekszik megközelíteni. Ezt segíti az Atya irgalma a halálban, amikor szándékainkat értékeli s pótolja bennünk azt, ami tőle még elválaszt. Letöröl egyszer s mindenkorra minden könnyet rólunk. segíti valamennyi önmagunkba tekintés, amikor azon tűnődünk, mennyire különbözünk még a tökéletestől. Ezt segíti valamennyi liturgikus kérő ima, mely a fel - és elismert gyarlóságainktól való szabadulást kér. Segíti az Eucharisztia vétele is, mely erősíti a bennünk megvalósulni akaró Isten Országát, s segíti a bűnbánat szentsége.
Mi a különbség a testi és a lelki szenny között? – merült fel bennem. Azt gondolom, hogy elsősorban az, hogy a testi szenny akaratunktól független. Igaz, ha koszos területre tévedünk, vagy tudatosan megyünk oda, számíthatunk erőteljes bepiszkolódásunkra, de akármit teszünk is, előbb-utóbb piszkosak leszünk akaratunktól függetlenül. Lelki bepiszkolódásunk viszont mindig akaratlagos. Igaz, hogy rosszra hajló természetünk van, de ez önmagában nem sároz be bennünket. A tényleges rossz tudatos belemászásunk abba, ami utálatos az Isten előtt, abba, ami eltávolít tőle bennünket, mert életellenes gondolat, szó, cselekedet vagy éppen a több élet kibontakozásának előmozdításának elmulasztása. 
Sok minden vigaszunkra van persze. Pál mondja: Nem teszem a jót, amit akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok: a rosszat. (Róm 7,19) A legnagyobb szentek mind nagy bűnösnek tudták magukat, a szeretett tanítvány, János azt mondta: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg... ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, az egész világ bűneiért is.” (1Jn 1,8; 2,1)   
Miért olyan nehéz a bűnnélküliség? Hiszen csak egy parancs van: Az Isten feltétlen és mindenekfeletti szeretete, és ami ezt lehetővé teszi: a kölcsönös emberszeretet. Nagy titok ez, hiszen belátható, hogy csak e kettős szeretet jegyében élhet meg a Föld s az ég. Mégse megy.

Én se jutottam többre, mint annak megállapítására, hogy szeretni roppant egyszerű, de nagyon nehéz.