Mickey webnaplója

Tudom, újramelegítve csak a töltöttkáposzta jó. Mégis újra kell melegítenem két témát, a szentekét és a Fábry-össztüzet. Tehát
1. A tegnapi anyaghoz fűzök még egy megjegyzést. A nagy szentek valóban nagy bűnösöknek látták magukat. Ez mutatja, hogy milyen szoros kapcsolatban álltak Istennel. Az ő vakító lényéhez képest valóban senkik vagyunk. Lehet, hogy a szentek egy részéhez képest is? Mindenképpen Isten irgalmára szorulunk. Megjegyzésemet azért tettem, hogy lássuk, minden relatív, és nemcsak Einstein óta. (Egyébként attól a szentek még azok, hogy magukat Isten relációjában olyan élesen kritizálták.)

Meditálás a meditálásról

Ma reggel a mise előtt arra az igazságra bukkantam, hogy az élénk agyú embernek sokkal nehezebb a szemlélődés, mint másoknak. Folyamatosan dolgozni kell azon, hogy kikapcsoljon az agyam, s ne akarjon semmire se gondolni. Ennek a technikája a megengedő elnézés, amikor tudatosítom, hogy jó-jó, ezek foglalkoztatnának, de most elengedem őket. Elengedem, és visszajönnek, vagy más gondolatok érkeznek helyükbe. Kicsit olyan ezt, mint a zene. Nagyon sok dallam kering bennem, s ötlik fel, ha hallottam rádióból néztem a Mezzo tévén vagy csak azért, mert rágondoltam. Néha alig tudom kiverni agyamból, amit te nem hallasz, csak én. Belülről. Akár úgy is vélheted, hogy elbambultam, pedig csak elképzelem a dal kísérő akkordjait vagy a zenekari hangzást. Ilyesvalamit érezhetnek a színészek, akik sok szöveget ismernek, vagy azok, akikre a vers úgy ragad, mint másra a bogáncs. Rám a dallamok. Még legkönnyebben egy másik zenével tudom „kiütni” őket, és ha szerencsém van, abból kilépek, még mielőtt eluralnák tudatomat. Kb. ilyen egyszerű semmire sem gondolnom, s a tiszta és igazi jelenlétre összpontosítani. Amikor csak úgy vagyok jelen, mint a kő az utcasarkon. Prohászka jól szemlélődött, s szépen szavakba is foglalta, beszéljen hát róla ő: „...a megsemmisülés liturgiájával, önáldozásával szeretnélek imádni; a hit s az életfolyam fenékig kiüresítésével, fenékig, fene­ketlenségig akarnálak áldani. Csodállak s kővé merevedem, élő, őrző kőszobroddá – egyet tesz: néz: ... néz, egész lénye a nézés, a látás; másra nem jut, már egy gondolatra sem... Nem, ne is legyen; hisz a gondolat, az emberi; de a csodálás, az az emberinek fölfüggesztése, mikor csak az isteni foglal el mindent... Azért Domine, Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum – tu ipse, in universa terra!... az örök élet, olyan nirvána féle, de tudatos, a véges kis valaminek végtelen attrakciókkal elragadtatása abba, aki Valaki és Minden. Imádlak, Uram! ... itt vagy hát hegyem, hegyláncom, napsugárban, az ég gyönyörében ... fürdő világom. Itt vagy hegyem s ezüstszalagokban, aztán vígan szökellő, morénás sziklákon mohos palástokat dagasztó áramok­ban elsikló kegyelem-patakom, Tarpatakom, szépem, malachitos uszá­lyokban királyi palástodat kibontó bűvészem, Uram, te tudod, hogy szem és szív vagyok – tele veled!”
2. Médiapribékek
A HÉV-en beleláttam a lapba: azt írja a blikk, hogy Verebes négyszemközt beolvasott a showmannek. Fábry ízléstelen, közli a szalagcím. Lehet. Az is hogy V. beolvasott neki, s az is, hogy F. ízléstelen. Itt tartottam, mikor jött a felismerés: Megvan. A reggeli össztűz médiaszereplői azonos mentalitásúak a seregből ismert politikai tisztek mentalitásával. Nincs magánvéleményük. Rég eladták annak a hatalomnak, aki megvette őket kilóra – még akkor is, ha ezt sohase fogják elismerni. Hasonlítanak még a kutyafalkára is. A falka tagjai nagyon öntudatosan csaholnak. Milyen érdekes: hárman-négyen esnek neki áldozatuknak nagy bátran. Hasonlítanak még a pribékekhez is ugyanezért. Ők is váltják egymást, mikor már belefáradtak az áldozat verésébe. Érdekes módon a sokat beszélő Fábryban emberükre akadtak. Fábry képes egyedül annyit beszélni, mint közülük kettő. (Mint írtam, a 3. – Verebes – szinte végig hallgatott.) Ráadásul Fábrynak igaza is volt abban, amit mondott.