Mickey webnaplója

Itt járt, B., aki a német jószolgálat képviselője. Mondom, hallottam már róla. Egy idő óta nem ad pénzt. Igen, mert S. tört németséggel odamondogatott neki, amit B. rezzenéstelen arccal fogadott, és próbálta megértetni vele, hogy megbízói csak bizonyos fejlesztésekre adnak pénzt. - mondja mindezt nekem F, és szeretne rávenni, hogy a német eme jó tréfáján viduljak S terhére.
Nem értem a humorát, s így riposztozok:
Kár, hogy leragadtak az álláspontjaik kifejtésénél. A poén az lett volna – mondom, ha S. a német elzárkózását látva sajnálkozását fejtette volna ki amiatt, hogy ennyire nincs pénze a német jószolgálatnak, s felajánlotta volna, hogy széles körű gyűjtést szervez a németek felsegélyezésére. Ezt meg én mondtam el hiába, F. sehogy se akarta megérteni. Pedig belőlem nagyon mélyről jött, mert megtapasztaltam, mit kaptunk Nyugatról már annyiszor. Trianonnál,  56-ban, az EU-hoz való csatlakozáskor. A magyar gazdák negyed annyit, mint a fejlett nyugatiak. Belőlem ennek az érzékenysége szólt, s úgy vélem, volt is rá okom.