Ma éjjel Afrikában jártam álmomban, és igen cikis körülmények között. Jött egy bombázó (nem nő, repülőgép!!!), ott lopakodott a közelben, és lassan kúszott tovább és tovább, olyan volt, mint egy élénksárga, szivar alakú léghajó, de szárnyai is voltak. (Mondtam, hogy repülőgépről van szó.) Majd megjelent két marcona katona terepszínű öltözetben, és mint a PC-játékokban szokásos, vállvetve forogtak kézifegyvereikkel keresve az ellenséget. Érdekes módon úgy „tapogatták körbe” szemükkel, csőre töltött fegyvereiket irányban tartva a térséget, mint bogár a csápjával. Na mindegy. Kezdett meleg lenni a helyzet, és nemcsak azért, mert a meleg miatt nyitva voltak a földszinti kégli ablakai. (Becsukni már késő lett volna, mert azonmód észreveszik a mozgást.) Attól lehetett hát tartani, hogy bevágnak egy kézigránátot a nyitott ablakon, s nekünk akkor kapa. Ezt aztán már tényleg nem vállalhattam. Inkább a felébredésbe menekültem. Megint bevált a tegnapi trükk. Elég létsíkot váltanom, ezzel egyben helyet is változtatok. Tegnap Kisvárdáról pattantam Bp.-re, most pedig Afrikából, hogy immár Óbudán folytassam vekkercsörgésig a szunnyadást.
Igazán szerencse, hogy fordítva nem működik a dolog. Ébrenlétből nem lehet őrült álomba váltani akaratlagosan.
Utolsó kommentek