Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2007.11.12. 14:05 emmausz

Szituációs viccek

Van a vicceknek egy csoportja, amely alighanem annak köszönheti sikerét, hogy mindenki könnyen beleképzeli magát az események sűrűjébe annál fogva, hogy olykor maga is részese volt hasonló történéseknek. Nem borzolom tovább senkinek az idegrendszerét, a doktoros viccekről van szó. Ezeket a tipikusan szituációs vicceket azok értik könnyedén, akik már jártak életükben orvosi rendelőben. Tehát szinte mindenki. A poénok pedig attól csattannak, hogy a zűrök a viccben mindig a másik emberrel történnek, nem velem. Ennek aztán minden viccolvasó olyanyira megörül, hogy jó poén esetén hangos, átlagos vicc esetén félhangos, gyengébb vicc esetén csendes mosolyra görbül a szája széle.
Tegnap QQ-tól kaptunk sok – nekem új – orvosos viccet. Ezekből választottam ki egy szakajtóravalót. Örüljetek neki, ahogy én is ezt tettem.
– Uram, Önt meg kell műtenünk!
– Azt már nem! Akkor inkább meghalok.
– Ó, az egyik nem zárja ki a másikat!
 
Orvos a betegnek:
– Van egy jó hírem! Maga mégsem hipochonder ...

Két öreg találkozik a szemészeten:
– Régen láttam! – Mire a másik:
– Ja, régen én is...

– Uram, maga igazán csak az erős szervezetének köszönheti, hogy meggyógyult.
– Jó hogy mondani tetszik. Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!

Egy férfi az orvosnak:
– Doktor úr, arra gondoltam, hogy sterilizáltatni kellene magamat.
Az orvos: – De uram, ez nagyon súlyos döntés. Megkérdezte erről a
feleségét és a gyerekeit?
– Igen, 15:2 arányban helyeslik.

Két orvostanhallgató üldögél egy parkban, és figyeli az elhaladó embereket.
Azzal szórakoznak, hogy megpróbálják az arra tévedők bajait diagnosztizálni, csak úgy ránézésre.
A diagnózisok teljesen egyformák, ám akkor arra megy egy öregember,
aki furcsán csoszog, közben a lábait szinte egyáltalán nem hajlítja be.
A két srác hatalmas vitába kezd, majd egyikük odamegy az öreghez és
megszólítja:
– Elnézést, uram, de a barátom szerint Önnek elmeszesedtek a
csontjai, míg szerintem inkább ízületi gyulladása van.
Melyikünknek van igaza?
– Nézze barátom, az előbb azt hittem, hogy szellentenem kell, de sajnos
mindhárman tévedtünk...

Haldoklik az öreg paraszt, és a városi rokona megkérdi:
– Hívjak orvost?
– Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.

Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg
sem szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül
kérdezi:
– Doktor úr, hát mi bajom van?
– Azt majd a boncolás mutatja meg.

– Ali bácsi, most megmérem a vérnyomását.
– Dehát a múlt héten mérte, doktor úr!
– És akkor mennyi volt?
– Ezer forint, de most nincs rá pénzem!

– Most sokkal jobban néz ki, mint a múltkor – mondja az orvos a betegének.
– Nyilván azért, mert betartom, ami a gyógyszeres üvegre volt írva.
– Mi volt odaírva?
– Hogy az üveget tartsuk mindig lezárva.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr935167699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása