Mickey webnaplója

Kedves Híveim!
Mínuszos híreim:
– Reggel a Városmajorba mentünk misére. Lambert Z. mondta, pontosan fél óráig tartott az énekes mise prédikációval együtt. Nem tudom, adta-e a Kat. Rádió, mert ott ez a norma.
– Azért mentünk oda, hogy 8-ra felérjünk az O.O.Reh.Int. térdológusához, mert Tücsi évek óta, mit évek óta, évtizedek óta tűri fájós térdét. Most majd minden másképp lesz.
– Tényleg máképp lett. Bemegyünk. Leadjuk 200 forintért a kocsit a parkolóban. Leadjuk a beutalót. Elmegyünk központba az automatához megvásárolni a vizitet 300 pénzért. 10 órától kezdődik a rendelés. Féltizenegykor röntgen. 11-kor végzünk. Majd egy későbbi időpontban kisebb beavatkozást javasolnak, utána két hetes lábadozási időt.
– Megtudom, amit csak sejtettem: B. Éva szülinapos. Ajándékok, ünneplés, kávé, pezsgő.
– Megtudom, hogy főszerk. uram még írt tíz oldalt. Scanner, bekapcs, javít, elkezd, holnap folyt.
– Én kevés pezsgőt, mert nulla tolerancia. Figyeljétek meg, utóbb mint a kisiskolában, hátratett kézzel kell majd ülni a volán mögött, és füleinkre kötött spárgával vezetni. Hogy megfeleljünk minden szamár előírásnak. Európa meg hadd röhögjön rajtunk tovább. Megérdemeljük. Teccettünk volna forradalmat csinálni.
– Haza, és itthon mindenféle blogot elő, hogy valamibe beleköthessek, de semmi. Legalábbis olyanra nem találok, ami az inger szintig elért volna. Már nem érdekel, állam bácsi legújabb bakugrása, sem baklövése, nem érdekel és egyre inkább nem érdekel senki, aki minden áron előtérbe kívánja tolni saját magát.
– Elaludtam hát, miután ettem-ittam. Félálmomban a bekapcsolt tévében még fel-felrémlett a tizenkét éves őrült román roma kölök idétlen fejével, akivel hetek óta próbálják riogatni a tévéző tömeget. És aki elég pocsék ösztönös életével, mint ahogy ugyanilyen szánalmasok a romboló, szemetelő, lopós szegények, és az őket ilyen állapotba taszító üres fejű, fosztogató gazdagok is.
– Inkább a természetre vetettem egy pillantást, és az csakugyan nem hagyott cserben. A máskor koszladt főváros ma áttekinthető arcát mutatta. Mintha egy alapos fürdés után lett volna, pedig csak tisztára mosta a szmogtól a szél, és a nap pedig derítette, hogy plasztikus fénykép készülhessen róla.
– Valószínűleg könyvemhez térek vissza este, melynek antikvár ára 600 és 6000 ft között ugrál. (Tegnap megnéztem, és alig hittem a szememnek a tízszeres küli miatt. Minek nézik a vásárlót?)
Ma megnéztem és meglepődtem: ez a 601-es bejegyzés. A 601-es szám pedig a trabant sorozatszáma. „601-es Trabant”. Stimmt?  Meglepődtem.Merthogy kissé 601-esre sikerült ez a mai blog. Bocsi!