Néhány napja csakugyan a Prédikátor könyvének értelmezéseit
részletező Jakubinyi-könyvön dolgoztam. Szinte érthetetlen, hogy miért hagy
bennem ilyen mély nyomot, hogy másodszor térek rá vissza blogomban. Először
ugye a könyvnek a témájáról, mondanivalójáról szövegeltem. Most viszont arra
csodálkozom rá, hogy hogyan kell olvasni a Szentírást annak függvényében, hogy
szembesülök egy könyv mondatról mondatra való elemzésével. A Prédikátor könyve
több ezer éves valami, melynek rendkívül sokféle korban keletkezett és sokféle
nyelven létező fordításvariációja ismert. Ezek a szövegek hol találkoznak
egymással, hol csak hasonlítanak egymásra – vagy éppen nem. Ha más tanulsággal
nem is bírna a gyulafehérvári érsek könyve, ezzel igen. A teljesség igénye
nélkül kapásból sorolom azokat az ősnyomtatványokat, papirusz tekercseket,
melyek alapján sokféle nyelven keletkezett fordítás teszi hozzá a maga
teológiáját. Ilyenek: Kumráni tekercsek, Targum, Szeptuaginta, Vulgata és
Neovulgata, újabbak: Jeromos bibliafordítása, Jeruzsálemi Biblia, Német ökumenikus
fordítás, Károli Gáspáré, a Szent Biblia ref. közösségi fordításban,
Gál-Kosztolányi fordítás, Káldi-féle,
Békés-Dalos-féle fordítás. Ezek mind a leghitelesebb közvetítő igényével
lép(het)nek fel, és valószínűleg igazuk is lesz.
A HÉV-en erről beszélgettünk feleséggel, és talán nem
véletlenül az az egyszeri vízszerelő merült fel képzeletemben, aki elhűlve
méregette az elromlott csaptelepet, s fakadt erre a kijelentésre: Ki volt az a
marha, aki így elbarmolta a csapot? Ám kijelentésével nem maradt magára, mert
az őt követő szerelő is eldalolta: Hogy lehetett így elfuserálni ezt a
szelepet? És ennek nincs vége. Teli van az élet hasonlókkal. Egyik öreg regnumi
atya – Isten nyugosztalja – emlegette folyton: Nincs értelmetlenebb és
unalmasabb könyv mint a filozófiatörténet. Végig arról szól, hogy az elődeim
tévedtek, de én. . . És így a mai napig, amikor még nem érkezett meg a még
újabb filozófus, aki elmondaná: Aki ezt a könyvet szerkesztette nagy tévedésben
volt, de én most majd megmutatom, kifejtem, bebizonyítom, s közlöm veletek,
nehogy félrevezettessetek a korábbiak által. . . És még mindig nincs vége.
Már Pál megmondta a korintusiaknak „. . .versengés és viszály dúl köztetek . .
. Amikor ugyanis egyik azt mondja: »Én Pállal tartok«, a másik meg: »Én
Apollóval«, nem vagytok túlságosan emberiek?
Mi az Apolló? Mi a Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy, amint
nekik az Úr megadta. Én ültettem,
Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Ezért nem az számít, aki ültet, sem
az, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3, 4skk) Hogy
pontosítsak: A Békés-Dalos szövegét idéztem.
És most legvégül hadd idézzem név nélkül egyik teológia-szakértő
ismerősömet-barátomat. Ő emlegette, mert más teológustól így hallotta: Aki a
Biblia szellemében él, közel kerül Istenhez, és esélye van Isten jobb
megismerésére, de aki Biblia szavain lovagol, az nem egészen komplett.
Jakubinyi könyve is ezt igazolja. Elég csak egymás mellé tenni a véleményeket,
hadd létezzenek „békés egymás mellett élésben” a különféle
szövegváltozatok.
Utolsó kommentek