Mickey webnaplója

Lehet, hogy csak különös mániám a mindet mindennel összehasonlítani akarás – mely szinte már-már szokássá aljasodott bennem. Szokássá, mely ellen mindig is küszködtem – nem szeretvén a hagyományteremtést, merthogy visszatérő megkötöttségeket reprezentálva szemben áll a szabadsággal. Mégis.
Nem zárom ki, hogy így kíván vénülő agyam a gondolkozás elől kitérni: meglévő sablonokra húzza rá tapasztalatait. Persze legújabb olvasmányom, a Prédikátor könyve is sugallhatja: Nincs új a nap alatt. Ami most van, volt már régen is, ami majd lesz, az már most is van. És akkor jöjjön a mai gondolatritmus, a mai analógia. A kiindulás olyan természetes, mint a népi vers természetből vett képe (Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele), hogy aztán ez a bevezetés átadja helyét a tényleg akart mondandónak (Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.)
Az életből vett kép a BORS nevű napilap mai számának utolsó utolsó oldalán olvasható vastagbetűs cím: Brutálisan meggyilkolták a legszexszisebb testőrnőt.
A buszon ráérek töprengeni. Most is azt teszem. Honnan olyan ismerős ez a ritmus?
Brutálisan / meggyilkolták (a) / legszexszisebb / testőrnőt.
Hangsúlyos magyaros felező négyes verssor.
Egy darabig eltart, mígnem előbukkan a pandanja vagy 40 év távlatából? Megvan.
Isten igaz / egyházának / ismertető / jelei. Medvigy, hittanóra, vázlatcím. Ő skandálta nekünk, hogy soha el ne felejtsük. Íme bizonyság, nem felejtettem el. Olyanok ezek a sorok, mint a klasszikus Toldi bármelyik sora:
Ég a napmelegtől / a kopár szík sarja /
tikkadt szöcskenyájak / legelésznek rajta
Nádorispán látja / Toldit a nagy fával . . . stb.
A végére egy megjegyzés. Nemrégiben olvastam, hogy a magyar verselés egyik sajátja, hogy a ritmusát nem a szótagszám, hanem a hangsúlyok adják. Ezért nem borul itt se igazán az „a” határozott névelőtől a már idézett újságcím ritmusa. Hangsúly nélkül odacsapódik az előzőnek a végére, és marad a ritmus. Azt hiszem a szerző Zrínyi Szigeti veszedelem c. munkájából hozza a példákat, amely eposzban az uralkodó szótagszámot lépten-nyomon felrúgja a szilaj szerző, anélkül hogy felborítaná a vers ritmusát. Innen az én bölcsességem.