Régi naplómból: 1999. 09. 08.

1. Unokáink meglátogattak. Itt van a kétéves Matyika, és az öthónapos Timothée. Matykó 9,5 kilós, Tim 7 kg. Mondom Timnek: Nyomába se léphetsz a bátyádnak! – Nem férnél bele.
2. Nemrég Timothée-nek öt foga volt már. Nekem is még. Mostanra ő győzött. Neki több lett, nekem kevesebb.
2008. 02. 03. Hogy a Szentírásból is idézzek: Neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell. Ez így helyes, így van rendjén, eddig rendre teljesült is a dolog. Bár Timnek kétségei vannak. Az iskolában néhány hónapja falnak löketett. Fél foga bánta. Tegnapelőtt felhívtuk Évát. Mondja: Tim megtanult a bal oldalon rágni. Kíméli a jobb felső egyest. Az orvos meg időszakonként ellenőrzi, hogy ép-e a reá tett anyag, hogy védje a megmaradt részt. Egyelőre így éldegél a fiú (1212), ma immár éppen kilenc éve, merthogy ez a bekezdés születésnapján érte szól. Isten éltessen Timothée!  

Gyóntatás

Zsuzsa írja: Ágoston (1221, 3 éves) ma dackorszaka összes szépségét felvillantotta előttem – nem volt olyan dolog, amiben egy picit is hallgatott volna rám, ám ha én nem hallgattam rá, akkor a földön fetrengve ordított… Volt kérés, könyörgés, kiabálás, fenékre csapás… Aztán végre hazaért Tomi is. A következő „műsorszámot” átengedtem neki, és leültem egy székre, összetörve, majdnem bőgve a csőd felett. Ágoston csodálkozva kérdezi a papát:

– A mama mit csinál?

– Sír a mama, – túloz a papa, – menj oda megvigasztalni! – És jön Ágoston, megölel, majd csendesen azt mondja:

– Mama, ne félj, hogy kiabáltál! Mama, ne félj, hogy odacsaptál!
Aztán elszalad, viszi a kamrába a hokedlit, leemeli a biciklilámpát. Elém áll, és a lámpa fényével elkezd besatírozni.

– Mit csinálsz?

– Hogy a mama jó fényes legyen – válaszolja, és kidugott nyelvű igyekezettel tovább satíroz… – Most már jó fényes a mama – fejezi be, és elszalad.