Mickey webnaplója

Morzsák. Mielőtt elnyelné őket a porzsák. – Találtam egy irónt. Minden irónia nélkül kijelenthetem, hogy az ónhoz már semmi köze, az ír-szócskához még igen. Az irón belét (Koh-I-Noor termék) fának látszó műanyag veszi körül. A műfa hajlékony. Miért ne lenne az, mi az egy műanyagnak. Ámde, ha kézbe fogva is valamennyire hajlik, újra kellett a grafit részét gondolni. Immár az is műanyagba ágyazva adja elő magát. Ugyanúgy ír, de mégse. Más a tapadása a papíron írás közben. Máshogy csúszik, mint mereven törékeny elődje, mely szintén nem ir-ón volt (Blei-stift, azaz ólom rudacska), hanem grafittartalmú ásványkeverék. – A szocializmus időszakában újságok foglalkoztak azzal, hogy a bürokraták zöme pocsék módon bánik az ügyfelekkel, de akad üdítő kivétel. Szerencséje van, akit velük hoz össze jó sorsa. Készségesek, minden szükséges információt megadnak, feleslegesekkel meg nem nyúzzák az ügyfelet. Ez ma is így van. Akadnak mosolygós bürokraták, akik emberbaráti gesztusként ma is ugyanolyan szívesen mozdítják elő az ügyfelek dolgát. Ma ugyanúgy nem lehet messzemenő következtetéseket levonni ebből. Senkit ne tévesszen meg kedvességük. Ettől még a piszok adók piszok adók maradnak, a széltolási díj, a semmiért szedett parkolási díj vérlázító marad. – Vannak négysoros dallamok, ezek végigénekelhetők. Vannak komplexebb zenék, melyek egyáltalán nem énekelhetők. Ilyenek a hömpölygő polifonikus művek, kórusok pl. Victoria, szimfonikusok pl. Beethoven stb. Aztán vannak énekelhetőnek induló, de semmibe foszló darabok is. Ilyen nekem Strauss Denevére. Ennek van egy zenekari betétje, mely jól indul, aztán cserben hagy néhány percnyi megidézése után. Elkezdem dúdolni, majd olyannyira sokszerű hangzásokba megy át, hogy nem találom a fő vonalat és abbahagyom az éneklést. Fütyül rá. Próbálom megidézni azok számára, akik szoktak szolmizálni: s fi s l s f / m ri m f m r / d m s l l / l si l d' t l ff f f / l si l d' t l mm m m / etc. Írhatta volna olyanra, amelyet végig lehet füty... énekelni. Kevés az olyan zene, mely hosszasan dudorászható és végig lankadatlanul érdekes is. Lehet hogy ennek lélektana van? Lehet, hogy zenében nehéz folyamatosan fenntartani az érdeklődést egy dallamívvel? Elfárad a komponista, vagy ő győzné, de elfárad a befogadó, az interpretátor? Ki tudja? – Ma szökőnap van. Négyévente egy ilyen. Nézem a naptárt: Elemér és Oszvald napja. Őket hova suszterolják a közbülső években? Ma reggel a misén egyik paptestvérükről emlékeztek meg a jezsuiták. Az illető ezen a napon halt meg 1952-ben. Korrekt. 1952 is szökőév volt. Azóta eltelt 56 év. Idén emlékeztek meg tehát halálának 14. évfordulójáról. Nála négyévenként telik le egy. Az élők között is bevezethetnék. Mondjuk, hátra van még nekem tíz év, ez megnégyszerezve aggastyán kort jelentene 102 évesen.