Mickey webnaplója

Már vasárnap úgy éreztem, hogy megfeleltünk annak, amire vállalkoztunk, és teljesítettük minden ígért kötelezettségünket. Semmi máshoz nem hasonlító érzés ez. Letudtuk, amit vállaltunk. Hátradőlhetünk a székben. A jövő pedig clear. Ámde ezek az időszakok túlságosan rövidek, a megkeresések pedig sűrűn esnek. Ma újak vannak. Este énekkari próba, holnap is, plusz szereplés, pénteken detto. Interjút is kellene kérnem X. püspöktől, cikket írni is kellene. Ezek stresszek bizonytalan kimenetellel. Érzem, egyre kevésbé hiányoznak a kihívások. Ugyanakkor azt is érzem, hogy nélkülük nagy űr keletkezne.
Így lavírozom a feladatok között. Legszívesebben azokat szeretem, amelyeket szívességből teszek. Ezeket megoldom tehetségem szerint, és nem érzem a felelősség súlyát. (Lehet, hogy nemrég erről írtam már érintőlegesen?) Ahogy öregszem, egyre jobban vigyáznom kell rá, hogy ne legyek szószátyár, és főleg arra, hogy ne ismételjem önmagamat. Akit érdekel, hogy régen miket írtam, lapozzon oda. Jó lenne elkerülni a gondolatismétléseket. Olvasóim azon fogják lemérni korosodásom előrehaladását, hogy milyen sűrűséggel hintem el ugyanazt a poént. Próbálok résen lenni.