A hétvégén összesen tizenöt órát igazítottam előbbre egy
órával: Kettőt a plébánia helyiségeiben, egyet az autóban, egy tucatot otthon.
Anyai öregapámnak egy volt, egy faliórája, talán, ha egy vekkere is, bár erre
nem emlékszem biztosan. Nála akkor kezdődött a nap, amikor kihajította őt az
ágy (feltehetően elunta az alvást), s akkor végződött, amikor napszállta miatt
mesterséges fényt kellett volna gyújtania. A petróleumlámpa helyett a rádiót
kapcsolta be, meghallgatta az esti krónikát, azután minden elcsendesedett a
házban.
Apai öreganyámnak ébresztőórája volt, a konyhában tartotta hason
fekve, különben nem járt. Igaz, kevés határidős dolgot mívelt a grószi, s a
napszakokat őneki is csak a néprádió híradásai darabolták részekre. Albérlője
dús volt hozzá képest, mert háromszögbe állítható úti órával és karórával is
rendelkezett.
A velünk egy fedél alatt élő unokatesónak nikkelezett órája
volt ernyőslámpába építve. A családunknak meg egy ébresztőórája volt. Nevére is
emlékszem: Star duovox. Később egy cseh gyártmányú zöld és vajszínű áramvonalas
műanyag óránk, lett eloxált alumínium drótból készült talp tette a kompozíciót
rettenetes furcsává. Érdekes óra volt. Egyetlen fix pontja, sarka, talpa nem
akadt, s a felhúzó racsnija is furamód hangtalanul működött. Alighanem
akkoriban ez volt a legolcsóbb óra, mely fura módon mégis pontosan
mutatta-regisztrálta az idő múlását.
Az órákkal kapcsolatban a pálmát mégis egy orosz óra vitte
el. A hozzá fűződő élményem egyik kiszállás alkalmával keletkezett Kisvárdán,
ahol is hajnali órában kellett indulnom a reggeli vonathoz. A házi nénitől
kértem egy ébresztőórát. Hozott is egy kb. 25 cm átmérőjű orosz vekkert (Jantar
névre zörgött). Behozta a monstrumot. Rácsodálkoztam: ez így ébreszt? Na nem.
Szállásadóm értésemre adta, hogy most csak „jár”. Megköszöntem jóságát, de
elaludni sokáig nem tudtam. Úgy hatott rám ütemes-hangos tiktakkolása, mint a
tea. Sokáig nem tudtam elaludni. Feltehetőleg pedig mégiscsak sikerült
valamikor, mert hajnal négykor csakugyan megszólalt az ébresztője. Ijedtem
ugrottam ki az ágyból, azt véltem, hogy kitört a harmadik világháború. Akkora csörömpölést
csapott az az átok vekker.
Mikor elmélázom azon a sokféle időmutató szerkezeten, melyek között
életem lefolyt és folyik, nem mulasztom el megjegyezni, hogy az idő óra nélkül
is múlik, és éppoly felesleges, mint a kakas a reggeli ébredéshez. Nélküle is
felkel a nap. Az óra túlzott jelentőségét a kapitalizmus fújta fel.
Munkakezdésre pontosan kellett érkezniük a proletároknak, hogy kizsákmányolásuk
hatékony és kiszámítható legyen. Lám a folyamat nem állt meg, hanem tovább
erősödött. Mint írtam, egy valamire való mikrosütő, és minden számítógép, meg
telefon kijelzi az időt, nehogy lemaradj valamiről.
2008.03.31. 10:56 emmausz
Néhány perc az órákról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr275167888
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek