Mickey webnaplója

A hétvégén összesen tizenöt órát igazítottam előbbre egy órával: Kettőt a plébánia helyiségeiben, egyet az autóban, egy tucatot otthon. Anyai öregapámnak egy volt, egy faliórája, talán, ha egy vekkere is, bár erre nem emlékszem biztosan. Nála akkor kezdődött a nap, amikor kihajította őt az ágy (feltehetően elunta az alvást), s akkor végződött, amikor napszállta miatt mesterséges fényt kellett volna gyújtania. A petróleumlámpa helyett a rádiót kapcsolta be, meghallgatta az esti krónikát, azután minden elcsendesedett a házban.
Apai öreganyámnak ébresztőórája volt, a konyhában tartotta hason fekve, különben nem járt. Igaz, kevés határidős dolgot mívelt a grószi, s a napszakokat őneki is csak a néprádió híradásai darabolták részekre. Albérlője dús volt hozzá képest, mert háromszögbe állítható úti órával és karórával is rendelkezett.
A velünk egy fedél alatt élő unokatesónak nikkelezett órája volt ernyőslámpába építve. A családunknak meg egy ébresztőórája volt. Nevére is emlékszem: Star duovox. Később egy cseh gyártmányú zöld és vajszínű áramvonalas műanyag óránk, lett eloxált alumínium drótból készült talp tette a kompozíciót rettenetes furcsává. Érdekes óra volt. Egyetlen fix pontja, sarka, talpa nem akadt, s a felhúzó racsnija is furamód hangtalanul működött. Alighanem akkoriban ez volt a legolcsóbb óra, mely fura módon mégis pontosan mutatta-regisztrálta az idő múlását.
Az órákkal kapcsolatban a pálmát mégis egy orosz óra vitte el. A hozzá fűződő élményem egyik kiszállás alkalmával keletkezett Kisvárdán, ahol is hajnali órában kellett indulnom a reggeli vonathoz. A házi nénitől kértem egy ébresztőórát. Hozott is egy kb. 25 cm átmérőjű orosz vekkert (Jantar névre zörgött). Behozta a monstrumot. Rácsodálkoztam: ez így ébreszt? Na nem. Szállásadóm értésemre adta, hogy most csak „jár”. Megköszöntem jóságát, de elaludni sokáig nem tudtam. Úgy hatott rám ütemes-hangos tiktakkolása, mint a tea. Sokáig nem tudtam elaludni. Feltehetőleg pedig mégiscsak sikerült valamikor, mert hajnal négykor csakugyan megszólalt az ébresztője. Ijedtem ugrottam ki az ágyból, azt véltem, hogy kitört a harmadik világháború. Akkora csörömpölést csapott az az átok vekker.
Mikor elmélázom azon a sokféle időmutató szerkezeten, melyek között életem lefolyt és folyik, nem mulasztom el megjegyezni, hogy az idő óra nélkül is múlik, és éppoly felesleges, mint a kakas a reggeli ébredéshez. Nélküle is felkel a nap. Az óra túlzott jelentőségét a kapitalizmus fújta fel. Munkakezdésre pontosan kellett érkezniük a proletároknak, hogy kizsákmányolásuk hatékony és kiszámítható legyen. Lám a folyamat nem állt meg, hanem tovább erősödött. Mint írtam, egy valamire való mikrosütő, és minden számítógép, meg telefon kijelzi az időt, nehogy lemaradj valamiről.